A divattervezők élete minden bizonnyal izgalmas: ott a siker és a csillogás, a haverkodás a hírességekkel, meg a veszély, ami ezzel jár. Gianni Versace-t a saját háza előtt lőtték, a Dolce és Gabana páros adócsalásért éppen börtönbüntetés elé néz, és akkor még szegény Király Tamásról nem is beszéltünk. Az egyik legnagyobb a szakmában, Yves Saint Laurent sem élt unalmasan.

A hitelesített verzió

A Piaf 2007-es váratlan, de megérdemelt sikere óta a franciák alig győzik futószalagon gyártani a nagyszabású életrajzi filmekeket, és ha rögtön egy rossz szóviccel akarunk indítani, az Yves Saint Lauren tényleg nagyszabású. A legendás divattervező sikertörténete három évtizedet foglalt magába, neve fogalommá vált, és még sorolhatnánk érdemeit, de a színészből lett algériai születésű rendező Jalil Lespert megteszi ezt helyettünk, ahogy azt is bemutatja, hogyan lett a törékeny idegzetű fiatalember drog- és alkoholfüggő, az éjszakai élet csapongó figurája, de a film nem csak róla szól. A történet kulcsfigurája ugyanis az a Pierre Bergé, aki másfél évtizeden keresztül YSL élettársa, és négy évtizeden át üzlettársa volt, a józanul gondolkodó pénzember, akit felváltva gyötört a tudat, hogy benne nincs meg az a zsenialitás és karizma, mint partnerében, és a félelem, hogy kapcsolatuk nem tarthat örökké. A kérdés persze az, hogy mindebből mi igaz: a film ugyanis a még ma is élő Bergé jóváhagyásával és közreműködésével készült, aki hozzáférést biztosított a stábnak közös villájukhoz, irodákhoz, más helyiségekhez, és aki a bemutató után hatalmas csokor virágát küldött az őt alakító Guillaume Gallienne-nek köszönetéül.

Azok a részletek

Yves Saint Laurent egy gazdag algériai francia család elkényeztetett gyermekéből lett még gazdagabb világsztár, hogy aztán megküzdjön démonaival, miközben egy furcsa kapcsolatban vergődik. Ennek megvan a maga íve, ami a filmidő úgy kétharmadáig ki is tart: utána csak egy kallódó embert látunk, és miután véget ér YSL viszonya Bergé-vel, már nincs semmiféle drámai feszültség sem. Sokkal izgalmasabbak a filmnek azon részei, amelyek bemutatják Saint Laurent munkáját, érzékeltetik az alkotói folyamatot – jelen esetben például Mondrian-kollekció születését - , mert nem elég valakiről kijelenteni, hogy egy zseni volt, majd darabjaira szedni a magánéletét, meg is kell mutatni, hogy mitől is volt az illető kiemelkedő. Ennek az alkotói folyamatnak volt része Saint Laurent meghitt és termékeny kapcsolata múzsáival, a gyönyörű Victoire Doutreleau-val (Charlotte Le Bon), a rocksztár kinézetű Betty Catroux-val (Marie de Villepin), és Loulou de la Falaise-zel (Laura Smet, aki Johnny Hallyday énekes és Nathalie Baye színésznő lánya), és erről szerencsére a rendező sem feledkezik meg, ahogy a részletekről sem. Itt minden ruha igazi YSL kreálmány, rendkívüli figyelmet szenteltek a részleteknek, a zenének, a látványnak, de nem ez a film igazi erőssége.

Tisztára, mint az igazi

Pierre Niney-t eddig egy Felcsípve című romantikus vígjátékban láthattuk - bár hazájában már igen hosszú karrierre tekinthet vissza -, és kedves volt meg minden, de aligha sejtette, hogy ebből a srácból nagy sztár lehet, pedig a Berlinale után, ahol az Yves Saint Laurent világpremierjét tartották, mindenki csak erről beszélt. És Niney valóban tökéletesen testesíti meg a néhai divattervezőt, akinek minden gesztusát elsajátította, sőt, több hónapig csak a hanglejtését gyakorolta régi hangfelvételek segítségével. És tényleg jó, nagyon jó. Hamarosan egy másik életrajzi filmben, a Jacques Cousteau-ról szóló The Odyssey-ben láthatjuk, és ha már más életrajzi filmeket emlegetünk, készült idén még egy YSL film is. A rendezője a botrányfilmes Bertrand Bonello (Bordélyház, A pornófilmes), főszereplője Gaspard Ulliel, Léa Seydoux, Jérémie Renier és Louis Garrel, és nem Pierre Bergé áldásával és jóváhagyásával készült, az egyszerűség kedvéért csak Saint Lauren címmel. Talán nem lesz ennyire míves darab, de az is lehet, hogy izgalmasabbra sikerült.

Kinek ajánljuk?
- Akik istenítik Yves Saint Laurent, Diort és a többieket.
- Az életrajzi filmek kedvelőinek.
- A LMBT közösségnek.

Kinek nem?
- Akiknek egy farmer, egy póló és egy tornacipő már éppen elég divatos.
- Akik szerint egy 2014-es film legyen egy kicsit modernebb.
- Akik unják az életrajzi filmeket, és inkább kitalált figurákat néznének a vásznon.

7/10