Nyolcvannyolc éves korában kedden elhunyt Siegfried Lenz német író, a háború utáni német irodalom egyik kiemelkedő alakja. Lenzet családja körében érte a halál - közölte a Hoffman és Campe kiadó.
Lenz legfontosabb munkái között tartják számon 1968-ban megjelent Németóra című regényét, amely az apák nemzedékének a nácizmus éveiben tanúsított magatartását boncolgatja, és 1978-ban megjelent Honismereti múzeum című regényét.
Lenz elsősorban prózaíró, de regényei és elbeszélései mellett számos hangjátékot és drámát is szerzett.
A Zeit der Schuldlosen (A bűntelenek ideje) az 50-es és 60-as évek németországi irodalmára jellemző egzisztencialista, a német bűn/bűnösség-problematikájával foglalkozó regények mintapéldánya.
Gyermekkorának kelet-porosz világába vezetnek korai elbeszélései, az egyik legismertebb So zärtlich war Suleyken (Oly gyengéd volt Suleyken). A Deutschstunde (Németóra) című művével egy csapásra ismertté vált. A regény részben a múlt irodalmi feldolgozása, másrészt kritikus szemmel néz a világháború utáni Németországra. Az elbeszélő visszaemlékezései az egész német társadalom emlékei egyben. A regénybeli apa rendőrként még régi barátjával szemben is érvényre szeretné juttatni a rá kirótt hivatásűzési tilalmat (A festő jellemzése Emil Noldéra emlékeztet).
Kritikus visszatekintés, a jelen vizsgálata, elemzése jellemző Heimatmuseum (Honismereti múzeum) és Exerzierplatz című regényére is, míg későbbi műveiben mint pl. Die Klangprobe vagy Die Auflehnung inkább általános emberi témák felé fordult. Évtizedes sikerének egyik kulcsa, hogy írásaiban nem kísérletezik formai újításokkal. Hagyományos realista elbeszélő, aki olvasóit morális problémákkal szembesíti.
Regényeit, novelláit, drámáit és esszéit legalább 35 nyelvre fordították le, kötetei a világon több mint 30 millió példányban jelentek meg. Siegfried Lenz a történetmesélés mestere volt, utolsó elbeszéléskötete 2011-ben látott napvilágot Az álarc címmel.
Forrás: MTI, Litera
