A gengszterfilmek mindig is kiemelt helyet foglaltak el a szigetország filmgyártásában. A második világháború óta majd minden évtizedben találunk jelentős alkotásokat. Ott van a Graham Greene regénye alapján, a nagyívű pályája elején álló Richard Attenborough főszereplésével készült Brighton Rock ’47-ből, a Betörő az albérlőm című fergeteges gengszter-komédia ’55-ből, Stanley Baker Robbery-je 1967-ből. Érdemes megemlékezni Az olasz munkáról (1969) és az 1971-es Öld meg Cartert!-ről, melyek megalapozták Michael Caine azóta is tartó népszerűségét. A közelmúltból Guy Ritchie korai filmjei, illetve Martin McDonagh Erőszakik-ja a zsáner legfontosabb darabjai. Vajon a 2010-es évek legemlékezetesebb gengszterfilmje a Piszkos melók lesz? Nem valószínű.
Pedig nem indul rosszul a film. A tizenkilenc éves, némileg éretlen Adam (Jack O'Connell) nem jön ki jól anyja élettársával, még a férfi drága Mercedesét is összetöri. Hogy törlesszen, elszegődik sofőrnek Peter vállalkozásába, a férfi viszont emberkereskedelemben, prostitúcióban és gyilkosságokban utazik. Adam fuvarja Roy (Tim Roth) lesz, egy épp a visszavonulást tervező bérgyilkos. Egy lány (Talulah Riley) rajtakapja meló közben Royékat, és kész is a bonyodalom. Az érdekes alapszituáció fekete humorral és hangulatos zeneválasztással megtámogatva bontakozik ki, a röpke nyolcvankét perces játékidő gyorsan elrepül.
Talán túl gyorsan is. A film a főszereplőjéhez, Adamhez hasonlóan kapkod, a karakterekről nem derül ki sok minden, és elsikkad a Roy és Adam közt kialakulni látszó apa–fiú kapcsolat is. Pedig ez adhatott volna drámai mélységet a filmnek, Tim Roth és Jack O'Connell játékában, gesztusaiban egyaránt benne van ennek a viszonynak a lehetősége. Ugyanígy elnagyolt Talulah Riley karaktere is, bár egy félmondat révén megértjük ugyan a motivációját, de azonosulásra már nem marad időnk.
A kapkodás mellé aztán bejön még egy probléma, ami a rendező (Craig Viveiros) tapasztalatlanságának számlájára írható – és csak reménykedhetünk, hogy ezt idővel ki fogja nőni. Miután megismerkedtünk az összes szereplővel, Viveiros elbizonytalanodik, hogy kivel is akar foglalkozni, ennek pedig durva hangnembeli váltakozás lesz az eredménye. A Drive-ot idéző, önmagát stílusosnak beállítani igyekvő, néma autóban való ücsörgés után egy, még a magyar Argo hőseitől is bénább pénzátadó akciót látunk, mely egyébként azonnal alá is ássa Tim Roth profi bérgyilkosának szaktekintélyét.
Egyedül a film operatőre nyújt végig egyenletes színvonalat, James Friend képei ugyanolyan jól ragadják meg a kihalt angol erdők szépségét, mint a hatalmas mechanikus géppark monumentalitását. A fényképezés, Tim Roth játéka és a film ígéretes kezdete azonban kevés ahhoz, hogy egyszeri megnézésen kívül bárkit is lekössön vagy elszórakoztasson a Piszkos melók. Kár érte, a lehetőség benne volt.
Pontszám: 10/6
