Negyedszázad alatt Fincher filmje volt már a fogyasztói társadalom kritikája, az ősi férfierő elfojtásának krónikája és megváltástörténet is.
Talán minden idők egyik legtöbbet elemzett filmje a Chuck Palahniuk azonos című regénye alapján készült Harcosok klubja. David Fincher 1999-ben rendezett belőle filmet, szóval épp most lett 25 éves az alkotás, amiről már annyi bőrt lehúztak, hogy ezúttal úgy döntöttünk, megnézzük ezeket a bőröket – szóval következzen a Harcosok klubjának öt legelképesztőbb interpretációja.
A fogyasztói társadalom kritikája
A Harcosok klubjának legnyilvánvalóbb, és szinte mindenki által ismert értelmezése, hogy ez a film a fogyasztói társadalom könyörtelen kritikája. Ugyanakkor ez is egy kétélű dolog, amire a mindenütt jelenlévő Starbucks-pohár világít rá:
a fogyasztásellenes attitűd összeegyeztethetetlen a modern társadalommal.
Tyler Durden (Brad Pitt) legtöbb monológja is a fogyasztói társadalmat ekézi, de valójában ez csak Mája fátyla, ami elrejti az Edward Norton által alakított Elbeszélő valódi problémáit és mentális állapotát. Bár elsőre úgy tűnik, a fogyasztói társadalommal szembeni ellenérzése teremtette meg Tyler karakterét, valójában van egy olyan elmélet is, ami szerint a saját férfiasságával való küzdelmét személyesíti meg.
Az elfojtott maszkulintás
Nem is olyan rég jelent meg a Redditen egy hosszabb bejegyzés, amiben a szerző az után, hogy háromszor megnézte a Harcosok klubját, megosztotta a saját értelmezését. Ebben azt állítja, hogy a film (és a regény) valójában az ősi férfiösztönök elfojtásáról szól, aminek érzékletes példája amikor az Elbeszélő a terápián találkozik Bobbal, aki mesél neki a klubbról. Bob azt mondja, hogy talált valami sokkal jobbat, amiről nem beszélhet – ez az első szabály. Ez a jelenet rávilágít arra, hogy
a klub nem más, mint az elfojtott vágyak kiélése a hagyományos, beszélgetős csoportterápia helyett.
Bár ezek az elfojtások a béke fenntartásnak eszközei a modern társadalomban, de ugyanakkor ez a történet azt is megmutatja, hogy milyen áldozatot hoznak a férfiak nap mint nap, hogy megfeleljenek az elvárásoknak – legalábbis így értelmezi a sztorit a reddditező, aki hozzáteszi, hogy a film pusztító vége pedig azt mutatja meg, hogy mi történik, ha az ember felvállalja ezeket az ősi ösztönöket.
Létezik-e Marla?
Miután kiderül, hogy Tyler Durden csak a narrátor fejében létezik, felvetődik a kérdés, hogy vajon a Helena Bonham Carter által alakított Marla Singer létezik-e egyáltalán. A karakter egyfajta villámhárító az elbeszélő két személyisége közt, és egyúttal vigaszként is szolgál. Ugyanakkor
van egy olyan elmélet, ami szerint Marla is az Elbeszélő egyik személyisége: míg Tyler a dühének és frusztrációjának megtestesítője, addig Marla az önpusztító hajlamát képviseli.
A záró képsorok tehát azt is jelenthetik, hogy Tyler helyett Marlát választja a személyiségei közül.
Ez is érdekelhet
Ma már kultfilm, de katasztrofális volt a Harcosok klubja premierje
Csak a két főszereplő röhögte halálra magát.
Lássuk!
A megtalált béke
Apropó, lezárás, a Harcosok klubjának végét is többféleképpen értelmezték már. Egyesek szerint ez azt mutatja be, hogy
a problémákkal való szembenézés elhozza a megbékélést.
Azzal, hogy az Elbeszélő lelövi magát, megnyeri a harcot az irányításért Tyler Durdennel szemben: számára ez a kifejezetten reményteljes lezárás, ami lehetővé teszi, hogy Marla mellé állva végignézze tetteinek következményét. Megakadályozni ugyan nem tudja a pusztulást, miután elűzte a fejéből Tylert, de mivel szembenéz a problémáival és azzal, amit tett, megtalálja a békét.
Fincher világa: a sokkló lezárás
Forrás: New Line Cinema
Ahogy a nézők, úgy a rendező, David Fincher is képvisel egyfajta értelmezést a film végével kapcsolatban, amit legjobban akkor érthetünk meg, ha a többi alkotásának fényében nézzük.
Fincher szereti a sokkoló, csavaros lezárásokat, aminek során összeáll a teljes kép, és több, korábbi eseményt is újraértelmezünk.
Elég csak kultikus thrillerére, a Hetedikre (1995) gondolni, aminek „Mi van a dobozban?!”-jelenete egyszerre sokkoló és megdöbbentő. Fincher ugyanakkor nemcsak a fordulatos lezárást szereti, hanem azt is, ha a gonosz győzedelmeskedik a végén – ahogy a Hetedikben vagy a Holtodiglanban (2014). De a 2007-es, igaz történeten alapuló A Zodiákus lezárása is hasonló, hiszen a sorozatgyilkos ügye megoldatlan marad. A többértelmű befejezéseket is kedveli a rendező, ebben pedig az 1997-es Játsz/ma című filmje áll a legközelebb a Harcosok klubjához: egyikben sem tudjuk biztosan, hogy amit látunk, ami történik, az a valóság-e.
(via ScreenRant, Reddit)
