Esőember a XXI. században: Russel Crowe az Egy csodálatos elmében nem egyedül kapta a Nobel-díjat, de senki másnak nincs esélye az Oscarra.
Láttunk már csetlő-botló, mégis zseniális elmebeteget a filmvásznon: Dustin Hoffman nemzetközi figyelmet irányított az autistákra tizennégy évvel ezelőtt az Esőemberben. Már akkor sóhajtozták a közhelyet, amely szerint zsenialitás és őrület egymással határos.
A tételt alátámasztandó most egy igaz történettel rukkolt elő a rutinos Ron Howard, amelyben a megosztott Nobel-díjas John Nash matematikus életét dolgozta fel. Érdemes figyelni a "megosztott" jelzőre, a filmben ugyanis Nash megdicsőülve, de egyedül kapja az 1994-es tudományos elismerést, holott ugyanazért - a játékelméletért - a magyar származású Harsányi János is a panteonba került abban az évben.
A film értékein mit sem változtat ez az aprócska, ám megbocsáthatatlanul magyarellenes és hazafiatlan eset (hogy a kormánypártok választási retorikájának táptalajául szolgálhassanak e hasábok). Russel Crowe remek, sokan nem is értik, hogyan változhat át a tavalyi vérharcos Gladiátor totyogó, megzuhant, öcsikésen fésült matematikussá, akit ráadásul először húsz- majd hetvenévessé maszkíroznak. A hiányzó láncszemnek ajánlom A bennfentest, amelyben az összeférhetetlen hírében álló Crowe egy ötvenes éveiben járó, puhány dohányipari szakemberként szenveleg.
Itt azonban mindent elhiszünk neki, játszik velünk, még az utolsó, nyámnyila félórát is átvészeljük valahogy, mert ami előtte van, az igazi filmipari virtuoso pörgős akciójelenetektől sem mentes, tudományos-lélektani játék. (Kiemelendő az ügyesen koreografált jelenet, amelyben a csajozással illusztrálják az egyensúlyelméletet.) A matematikus, aki zseniális kódfejtő, titkos ügyeken dolgozik, ám mivel munkája az összeesküvés elméletek gyártása, senki sem veszi észre, hogy skizofréniával küzd.
Kíváncsi lennék, mi lett volna e filmmel, ha nincs a Hatodik érzék: a film kétharmadánál ugyanis kiderül, hogy bizonyos, addig igen aktív szereplők csupán az elme játékai, és az említett filmben már elsütött effekt miatt itt le is ül a sztori. Figyeljük inkább a jó mellékszereplőket, a finom Jennifer Connellyt, a kalaposan paranoid Ed Harrist és a súlyosan jelen lévő Christopher Plummert. Ők segítik Russel Crowe-t a minden bizonnyal megítélendő Oscarhoz.
