Az Oscar-díjas Deák Kristóf is elmondta a véleményét a témáról.
Idén is megtartották a régió legnagyobb mesterséges-intelligencia konferenciáját, az AI Summit Budapestet, ahol a marketing, a politika vagy a dizájn témái mellett a mozgóképekkel és a filmkészítéssel kapcsolatos legfrissebb fejlemények is szóba kerültek.
Ami egyértelműen kiderült a kétnapos konferencián, hogy nincs egységes álláspontja a szakmának. Voltak olyan megszólalók, akik lelkesen és optimistán vetik bele magukat az MI világába, és olyanok is, akik egyelőre szkeptikusok. Ilyen például Nick Jones brit rendező is, aki előadásában végig az emberi tényező fontosságát hangsúlyozta, és aki még storyboardok megalkotásánál sem használ AI-t, mondván, sokkal jobban meg tudja értetni magát azzal a storyboard artisttal, akivel évtizedek óta dolgozik.
Vele szemben a Pixel Film alapítója, Tokay Péter és Kasza Orsolya creative director arról beszéltek, hogy hogyan tudják integrálni a technológiát az általuk forgatott videóklipekhez – példaként az Intim Torna Illegál-féle Gyűlölszt és legutóbbi munkájukat, a Depressziónak forgatott Kártyavárt hozták.
Pozitívan nyilatkozott Hatvani Balázs rendező is, aki azzal nyitott, hogy bevallotta, túlságosan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor tizenöt éve egy nagy szabású 3D sci-fit próbált elkészíteni kellő tapasztalat és anyagi források nélkül. Ez volt a Thelomeris, amelynek már a szereplőgárdája is összeállt (Mark Hamill is részt vett volna benne, mint kreatív konzultáns), mégsem lett belőle semmi. Hatvani azonban reméli, hogy az AI eljövetele újraélesztheti a projektet, mert még nem mondott le róla. Azóta viszont – egész pontosan 12 éve – egy újabb filmtervet kezdett el készíteni Two Minutes to Midnight címmel, Jim Hanks, Stacy Aung és Kálloy Molnár Péter főszereplésével, és idén tavasszal többek közt a United Illusions stúdiójának LED-falai közt is forgathattak. Hatvani szerint a jövőben az AI segítségével olyan látványvilágot is meg lehet valósítani, amit hagyományos eszközökkel csak ötvenszer akkora büdzséből.
Kiderült az is, hogy a technológia iparágra gyakorolt hatásával kapcsolatban sincs konszenzus. A „Hogyan alakítja át az AI a filmkészítés jövőjét?” című kerekasztal-beszélgetésben az Origo Filmstúdió produkciós igazgatója, Ruzsinszki Ádám például úgy fogalmazott, hogy az AI nem veszi el a filmiparban dolgozók munkáit, csak átalakítja. A keddi „AI a vásznon – A filmipari forradalom és a reklámfilmek jövője” című beszélgetésben viszont Hidvégi Zoltán, az Umbrella Collective vezérigazgatója már azt ecsetelte, hogy a reklámfilmek esetében a narrátort teljesen ki lehet váltani AI-val. Mendrei Miklós rendező pedig jó nevű zeneszerző ismerősét hozta példának, aki már nem bajlódik azzal, hogy külföldi vendégművészeket próbáljon találni,
felénekli maga a dalrészletet, és az MI átalakítja a megfelelő férfi vagy női hanggá, és senkinek nem tűnik fel a turpisság.
Ugyanebben a beszélgetésben Hidvégi azt is elmondta, hogy háromból két ügyfelük már kifejezetten kéri, hogy használjanak AI-t, de sok esetben kiderül, hogy még nem lehet vagy nem is érdemes ehhez a technológiához nyúlni. Mendrei szerint probléma az is, hogy AI-vel készített previzualizáció irreális elvárásokat kelt az ügyfélben, mert a kész film vagy reklám nem tud olyan minőségű lenni. Balika Gergő producer (Mid Atlantic Films) úgy látja, belsős használatra kiváló eszköz az AI, ők díszletterveket és kosztümöket generáltatnak vele, amelyekből a rendezők szelektálhatnak. Ehhez kapcsolódva Kondacs András filmrendező elmondta, hogy a ChatGPT használható ötletelésre, érdemes például bevetni azt a trükköt, hogy megkérjük, vegye fel egy ismert alkotó (például Tarantino) személyiségét, és úgy beszélgessünk vele. Kondacs ugyanakkor a dokumentumfilmjeiben egyáltalán nem használ AI-t, ezeket ugyanis A-kategóriás fesztiválokra nevezi be, ott pedig kizáró körülmény, ha az MI segítségét is igénybe veszik.
Ami az AI kulturális hatását illeti hosszabb távon, Hidvégi úgy látja, hogy
a középszerűség fog eltűnni, mert azt a mesterséges intelligencia is meg tudja csinálni,
míg Kondacs szerint egy időre most ránk szabadulhat a giccs, de hosszú távon valódi emberek valódi alkotásait akarjuk látni.
A 2025-ös AI Summit egyik záróbeszélgetésén az Oscar-díjas Mindenki rendezője, Deák Kristóf osztotta meg a gondolatait a témáról, aki 2018-as kisfilmjében, A legjobb játékban már foglalkozott az MI-vel. A moderátor azzal indította az eseményt, hogy Deák új filmje, az Egykutya, amelynek pár napja volt a premierje a CineFesten, egy színházi adaptáció, így biztos nincs benne AI, mire a rendező bevallotta, hogy van, de előtte még arról beszélt, hogy egyelőre még fényévekre van a mesterséges-intelligencia attól, hogy megközelítsen egy igazi, izgalmas színészi alakítást. Hogy miért nem lehet olyan egyszerűen helyettesíteni az embert, azt így foglalta össze:
Deák szerint a színészi alakításnak pont az a lényege, hogy ez a rengeteg rétegű és irányú kreativitás, amellyel megformálható egy ilyen karakter, az létre tud hozni valóban új, paradigmaváltó, korábban még sosem látott dolgokat, és egyelőre nagyon messze vagyunk attól, hogy ezt promptolni lehessen.
Az AI vagy egy imputot utánoz le, de akkor is egy igazi embernek az alakítását alakítja át egy másik arcra, vagy ha nulláról generál egy karaktert, akkor azt a tréninganyagból építik fel, tehát nem olyasmi lesz, ami teljesen eredeti, és amit még sosem láttuk máshol.
A nézők szempontja is érdekes. A rendező úgy látja, hogy
nincs művészet befogadó nélkül.
A sztárkultusz a közönség irányából megközelítve érdekes igazán, mert a néző az, aki elkezd imádni egy színészt, aki valami újat hoz, valami érdekeset, egyedit, messziről felismerhetőt. Csak példaképpen, Tom Cruise az, aki különlegessé teszi az összes Tom Cruise-filmet, és nem nagyon látom azt, hogy egy AI-színész, hogyan válhatna hasonló, hétköznapokban példaképként követhető hőssé.”
Praktikus szempontból viszont könnyen lehet, hogy mégis gyakorlattá válhat a Tom Cruise-kaliberű sztárok virtuális duplikálása.
A színészek persze joggal ódzkodnak attól, hogy lemondjanak a képmásukhoz való alkotói szerzői jogokról, de ebben a szcenárióban Tom Cruise nem azt írná alá, hogy bármit csinálhatnának a digitális klónjával, hanem, hogy az ő halála vagy lebénulása esetén használhatják arra, hogy befejezzék ezt a filmet, amiben ő egyébként producer is.
Deák szerint ha teljesen rátámaszkodunk az AI-ra, mint mankóra, és úgy használjuk, hogy szinte alig szólunk bele a folyamatba, akkor abból lesz ugyan valami, de az csak nagyon kicsit fogok különbözni attól, amit már ezerszer láttunk. "Magyarul unalmas lesz, és látható egyébként, hogy
a Netflix is nagyon sokat használja az algoritmusokat, nagyon sokat támaszkodik arra, amit szerinte látni szeretnének az emberek. És emiatt aztán a Netflix tele is van eléggé unalmas dolgokkal.”
A rendező szerint nem támaszkodásra, hanem inkább ugródeszkának vagy egy lépcsőnek kellene használni az AI-t egy teljesen új alkotási módhoz. Deák is így használja például a ChatGPT-t, olyan kreatív együttműködésként, amilyen a filmrendező és vágó vagy a rendező és zeneszerző közt van.
Nagyon jól lehet vele ötleteket dobálni, nagyon jól tud segíteni abban, hogy az, amit én valójában szeretnék, előbújjon belőlem.”
Deák szerint az utolsó szó mindig a rendezőé kell legyen, de minden, ami előtte történik, az ér. Vagyis akár az AI-t is lehet használni, ahogy új filmjében az Egykutyában tették, ahol létre kellett hozniuk egy nem létező épületet, amiről vitatkoznak a szereplők. Nagyon sok beszélgetés, és utána nagyon sok promptolás és photoshopolás után jutottak el oda, hogy elkészült a kép, ami kábé tíz másodpercet látszik összesen a filmben, de az első vetítés közönségreakciói szerint pont annyira vicces és furcsa lett, mint amennyire szerették volna az alkotók.
Ami a szöveg- vagy dialógírást illeti, Deák szerint az AI nyilván nem fogja érezni azt a kulturális világot, amiben mi például vicceket mesélünk.
Deák szerint ugyanez van a vágással is. Már egész jól tud vágni az AI, mert vannak alapszabályai a filmvágásnak is, de
onnantól kezdve, hogy elért egy tűrhető szintre, eljutni a művészi szintre már nagyon nehéz lesz.
„Pont nem azt látom, hogy exponenciális nagyon durva fejlődés lesz ebben, hanem egy idő után falnak ütközünk, és kell az az emberi zsenialitás, amit például az én vágóm, Csillag Mano mindig beletesz. Olyan ötleteket hoz, amikkel megment jeleneteket vagy teljesen átformálja az egész filmet, amihez már ritmusérzék, muzikalitás, és egy nagyon tág értelemben vett kreativitás kell, mivel 24 kocka per másodperc szinten kell tudni megfigyelni a színészek összes szemrezdülését (…)
Ez megint csak olyan, mint a színészi alakítás – egyszerűen túl sok pici, finom rezdülésből áll össze, és
túl érzékenyek vagyunk mi emberek mint befogadók ahhoz, hogy az igazán minőségi emberi munka hiányát ne vegyük észre.”
Ettől persze még itt is működhet a demokratizálás folyamata, mert amíg például egy nagy Marvel-filmnek ma is 6-10 fős a vágószobája, az AI-val ugyanezt már meg tudja csinálni egy ember is, vagy maximum kettő. A vágó így jó esetben a lényegre tud fókuszálni, hogy a végén tényleg jó legyen a vágás, mert nem kell kézzel, apránként megcsinálnia egy csomó kulimunkát.
Deák úgy látja, ez az egész filmgyártás folyamatát megváltoztatja, mert így gyorsabb lesz a gyártás, vagy legalábbis az élő munkaerőt egy részét kiválthatja.
És hogy van-e a filmesekben félelem a mesterséges intelligenciás filmkészítéstől? Deák azt érzi, hogy inkább kíváncsiság van bennük
„Azt érezzük, hogy nem úgy fogjuk csinálni munkákat, ahogy eddig. (…) Én szerencsére olyan generáció tagja vagyok, aki eleve óriási változásokkal nőtt föl. Folyamatos volt az életemben, hogy a Commodore 64 után a PC-t, utána a MacBookot, közben a mobiltelefont, az okostelefont, mindent sorban meg kellett tanulni használni. Mostanában érzem azt, hogy már fel kell kötni a gatyámat, de még mindig viszonylag természetes és nem ijesztő az, hogy már megint van egy új technológia, és már megint egy kicsit máshogy kell dolgozni.
A lényeg az, ami mögötte van, tehát a több ezer éves elvei a dramaturgiának, meg az én saját intuícióm azzal kapcsolatban, hogy mi érdekes nekem és hogy mi lehet érdekes a többi embereknek. Az, ahogyan kiválasztom, hogy mivel fogok foglalkozni, melyik ötlet az, ami három napon keresztül nem hagy nyugodni, és állandóan eszembe jut. Amíg megvannak nekem ezek a dolgok, addig ott a remény, hogy ezek az [AI-]eszközök csak azt fogják segíteni, hogy máshogy, de talán könnyebben tudjuk ezeket az ötleteket megvalósítani.”
