Jelentkezzen az, aki még ennyi év után is képes a gatyájába csinálni egy hosszú fekete hajú, hálóinget viselő kísértetcsajtól! A figura lecsengésére valószínűleg a filmesek is ráérezhettek, mivel mostanában egyre több szellemkisfiúval próbálják borzolni az idegeinket. Akinek már kettőnél több hasonló filmhez volt szerencséje, garantáltan jobban fog izgulni bármelyik Xena epizódon, mint A túlvilág szülöttén.
A lány
Egy főleg tiniknek szánt kísértethorror főszereplője csak és kizárólag egy gyakran hiányos öltözetben (más filmekben akár meztelenül) mutatkozó jó csaj lehet. A Cloverfield szereplőgárdájából kiválasztott Odette Yustman minden tekintetben pompás választás nemcsak vizuális szempontból, hanem azért is, mert a színjátszás sem áll tőle teljesen távol, még akkor sem, ha leginkább akkor figyelünk rá, amikor bugyiban rohangál a vásznon. Casey nevű figurája abszolút központi karakter, aki majdnem minden jelenetben jelen van, és még egy gyenge forgatókönyv és a sablonos cselekményvezetés ellenére is képes elérni, hogy valamennyire azért érdekeljen bennünket a sorsa.
A szellem
A bevezető parajelenet után egy idő után kiderül, hogy egy meg nem született ikertestvér akar a világra jönni szokványosnak éppen nem mondható módon, de az alkotók ezt túl szimplának találták, így az egész sztorira a kísérteten kívül még ráhúztak egy túlvilági démont, hogy aztán Az ördögűzőt is meg lehessen idézni egy-egy jelenet erejéig. David S. Goyer filmjét látva nehezen hisszük el, hogy A túlvilág szülötte nem valami távol-keleti horrormozi remakeje, hiszen Az ördögűzőn kívül elsősorban azokból idéz. Van itt kifacsart testű nyugdíjas, ocsmány szellemkölyök, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. A baj csupán az, hogy Goyer csak a lecke felmondására képes, ám semmi újjal nem tudja, sőt nem is próbálja meg elkápráztatni közönségét.
Summa
A rettegni vágyóknak A túlvilág szülötte csak abban az esetben ideális választás, ha kb. évente látnak egy horrorfilmet, és a megijedéshez számukra elég a Dolby Digital időközönkénti feldübörgése. Goyer egyfolytában ijesztgetni akar, és még a legártalmatlanabb pillanatokat is próbálja feszültséggel megtölteni, amitől inkább viccessé válik a film félelmetes helyett. Gary Oldmanen látszik, hogy nehezen találja helyét ebben az alibitörténetben, aminek kapcsán nem igazán értjük, hogyhogy nem egyből a DVD-piacon találkozhattunk szembe vele?
Kinek ajánljuk?
- Aki végignézett már sok-sok Átok részt, de még mindig tud parázni az x.-ik epizód után is.
- Aki nem elégszik meg azzal, hogy szép női fenekeket csak élőben, a neten és a tévében lásson, hanem a vásznon is kell neki.
Kinek nem?
- Gary Oldman-rajongóinak, nehogy csalódjanak kedvencükben.
- Akiknek a horror nem a dolbys ijesztgetésnél kezdődik.
4/10
