Woody Allen óta tudjuk, hogy Manhattan a nyári hónapokban a legkibírhatatlanabb, ilyenkor ugyanis még a pszichológusok is a városon kívül töltik a szünidejüket. Rafi-nak szerencsére nincsenek efféle gondjai: a frissen elvált fiatalasszony boldogan gyógyítgatja a lelkén esett sebeket a város egyik elismert pszichológusánál, mígnem beüt mennykő: a lány beleszeret egy nálánál 15 évvel fiatalabb fiúba. Ez persze még nem lenne akkora katasztrófa, a fiúról azonban hamarosan kiderül, hogy nem más, mint Rafi pszichológusának édes gyermeke.
"Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást, amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit." - az idézet Karinthy Frigyestől származik, aki a rá jellemző humorral és éleslátással vázolta azt a tarthatatlan állapotot, amely a férfi és nő közti örök feszültség forrása. Ugyanez a felismerés vezeti rendszerint a romantikus komédiák kiagyalóit is, akik azért kapják a fizetésüket, hogy megfelelő számú akadályt gördítsenek az egyébként nyilván tökéletesen összeillő szinglik útjába. És mert a felhasználható konfliktusforrások száma véges, az sem ritka, hogy az ismert klisék összekombinálásából születnek az új produkciók, valahogy úgy, ahogy az az Első a szerelem esetében is történt.
A jóisten által is egymásnak teremtett szerelmeseink halmozottan hátrányos helyzetből startolnak rá az örökkön tartó társas boldogságra. Az még csak hagyján, hogy a frissen elvált és gyerekre vágyó Rafi (Uma Thurman) másfél évtizeddel idősebb a húszas évei elejét taposó David-nél (a sorozatszínészből előlépő Bryan Greenberg), de az már mégsem járja, hogy David történetesen Rafi pszichológus mamájának a páciense. Erről persze jó darabig mit sem tudnak a szerelmesek, akiknek - kezdetben legalábbis úgy érzik - semmilyen kor - és vallási különbség nem állhat az útjukba. A boldogság egészen addig teljes, míg Dr. Metzger (Meryl Streep ritka vígjátékszerepben) meg nem neszeli a betege és a fia közti kapcsolatot, amikor is nemcsak az aggódó pszichológus, de a jiddise mámé is kitör a kétségbeesett asszonyból.
Az egymást követő családi és párkapcsolati válságokat természetesen a romantikus komédiák modorában vezetik elő a közreműködők, akiknek - legalábbis Streep-nek és Thurman-nek - nem igazán kell strapálniuk magukat, hogy megfeleljenek a műfaji követelményeknek. Streep minden bizonnyal Woody Allen filmjeivel edzett a hitéből kis híján kitérő anyatigris szerepére, Umának pedig csak annyi tennivalója akadt, hogy kissé meglágyítsa a Kill Bill-ben megismert harcias vonásait.
