Meghaltam, és vidéken vagyok eltemetve - a közismert szólás szó szerinti értelmet nyer Rodrigo Cortés filmjében, lévén a főszereplő valóban vidéken, egy távoli vidéken van eltemetve, és ezt nem tűri szó nélkül. A helyében mi se tennénk, felettébb kellemetlen lehet egy mélyre ásott koporsóban felébredni, bár ha azt vesszük, hogy az eltemetett amerikai (foglalkozására nézve kamionsofőr) társainak java része odaveszett egy iraki rajtaütés során, tulajdonképpen még istenes a helyzet. Filmes szempontból kifejezetten kecsegtető. Egyrészről azonnal feladat elé állítja a statisztikákra gerjedőket (lehet méricskélni, hogy ez-e a koporsóban játszódó filmek legvalamilyenebbike), másrészről pedig ott a remek alkalom egy kis térben elkövetett nagy alakításra, és mindarra a sok ügyes húzásra, melyet az 1 színész + 1 koporsó alapállás megkövetel. Ryan Reynolds mindazonáltal nincs egyedül a koporsóban. Egy mobiltelefonnal van öszszezárva, így nemcsak az őt eltemető erőszakszervezettel áll kapcsolatban, de maga is kezdeményez hívást, eléri a családi üzenetrögzítőt és az USA túszszabadító szerveit is. Cortés zárthelyi dolgozata simán lehetett volna az évtized koporsós filmje, csakhogy szegény annyira komolyan veszi magát meg a világpolitikát meg a munkáltatók cinizmusát meg a sajátjaitól is magára hagyott amerikai érzéseit, hogy még a hónap thrillerkategóriás indulói is köröket vernek rá. Temetett embert az ág is húzza - vonhatjuk le a tanulságot egy olyan filmben, ami sok mindent megengedhetett volna magának, de tanulságot semmiképpen.
