Szinte látom magam előtt, ahogy a kiskamasz Jonah Hill karcosra nézi a Rodney Dangerfield által nemcsak színészként, de forgatókönyvíróként is jegyzett Vissza a suliba című VHS gyöngyszemet, miközben arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is a nagy nevettető nyomába lép. Eltelt két évtized, és az immáron Hollywood kebleire ölelt Jonah valóra váltotta álmát: megírta A kopasz osztagot, és a lúzer Schmidt szerepében maga is visszatért a suliba.
Persze mindez csak fikció, a valóságban a film az 1987 és 1991 között Johnny Depp főszereplésével futó televíziós sorozat szélesvásznú verziója. Az alapszituáció a nyolcvanas évek óta nem változott: tejfelesképű zsaruk középiskolákba épülnek be, hogy megfékezzék az ott elharapódzó bűnözést. Jonah Hill javasolta, hogy a nagyjátékfilmből korhatáros akcióvígjáték legyen – így nyitván meg az utat az alpári poénoknak és a drogkérdésnek.
Az okos, ám alapvetően lúzer Schmidt (Jonah Hill) és a kigyúrt testű láma Jenko (Channing Tatum) frissen végzett rendőrök, akiket a Jump Street 21-re osztanak – a középiskolákba beépülő osztaghoz. Az egymást remekül kiegészítő páros egy újfajta drog nyomába eredve ül vissza az iskolapadba, ami bizony tartogat számukra néhány meglepetést. Az érettségi óta eltelt években alaposan felborult a középiskola társadalmi hierarchiája: a menő zöld tanulógépek hamar befogadják a korábban népszerűtlen Schmidtet, míg az egykori májer Jenko hoppon marad.
Izgalmas kis csavar ez – és körülbelül az egyetlen a filmben. A klisékre építő A kopasz osztag (ki adta a filmnek ezt az idióta magyar címet?!) gyakorlatilag mindent felvonultat, ami csak Hollywoodban elvárható az akció és a tinivígjáték műfajától: megvan kilóra /SPOILER/ az autósüldözés- és a legszájbarágósabb poén kiséretében /SPOILER/ a robbantás adag, kipipáltuk /SPOILER/ a házibulit a szülők háta mögött, akik /SPOILER/ korábban hazaérnek, hőseink elfogják /SPOILER/ a tornatanárt /SPOILER/ a szalagavatóbálra időzített fináléban, a nőt viszi /SPOILER/ a lúzer, aki természetesen /SPOILER/ visszaér az iskolai előadásra is. Ésatöbbi, ésatöbbi.
Mielőtt azonban túlságosan is lehúznám a filmet, hozzá kell tegyem, a klisék túlhajszolásából fakadó önreflexió a film egyik legfontosabb humorforrása – a fekete rendőrfőnök (Ice Cube) által lenyomott szöveg egyenesen kikacsint a nézőre, mégha ez a kacsintás inkább hat szemrángásnak a finomabb eszközökhöz szokott európai nézőnek. Aki azonban nem igényel szofisztikált nevettetést, sőt, egyenesen a vaskosabb poénkodást szereti, nagy kanállal meríthet az igen nagy koncentrációban előforduló bemondásokból.
És akkor egy igazi SPOILER még a végére, csak azoknak, akiknek már sikerült elvenni a kedvét a film megnézésétől: Johnny "Donnie Brasco" Depp cameója tényleg nagyot üt, amiért lehet, hogy mégiscsak érdemes rászánnunk a 21 Jump Streetre két amúgy Xboxozással töltendő órát az életünkből – ha máskor nem is, amikor a tévé bemutatja…
