A francia Cédric Klapisch (forgatókönyvíró és rendező) olyan romantikus vígjátékkal rukkolt elő, amely nemcsak az ábrándos ifjúság hiteles képét adja, hanem témájában is időszerű. Gyilkos humorral fűszerezett filmje azokkal a hétköznapi egyetemistákkal foglalkozik, akik az Erasmus-programmal (napjainkban is) külföldön tanulnak.
Ezek a fiatalok se nem idióták, se nem szexőrültek, mégis különlegesek, hiszen önként hozzák helyzetbe magukat. Nem elég nekik saját kialakulatlan személyiségüket és karrierjüket felépíteni, külföldiként még az identitásukért is megküzdenek a napi hol alszunk és mit eszünk mellett.
Mielőtt még valaki izzadságszagú történetre gondolna, biztosíthatom, hogy a filmben nyoma sincs ilyennek, az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb vígjátékát láthatjuk a moziban, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy tavaly a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a film rendezője közönségdíjat kapott.
Xavier (Romain Duris) átlagos francia egyetemista, aki a gazdasági minisztériumban felkínált állás reményében vág neki a nagy világnak: Spanyolországba megy befejezni az egyetemet és elsajátítani a munkához szükséges nyelvet. A nagy lehetőségnek azért ára is van, fel kall adnia Martine-nal (Audrey Tautou) való kapcsolatát.
A saját útját még kereső idegen Barcelonában végül egy olyan albérletben ver gyökeret, ahol hét különböző nemzet diákjai osztják meg egymással az életteret. Az olasz, angol, svéd, dán, német, spanyol, török, és francia identitású kommunában az élet tele van kihívásokkal, melyben az eligazodás egyetlen megbízható útja - nyelvi, kulturális és tradicionális kapaszkodók híján - a humor.
A helyzet önmagában komikus: a hűtőszekrényben a felcímkézett polcok ellenére kaotikus állapotok, a falon nyolc nyelven üzenetek, a kádban beazonosíthatatlan szőrhegyek.
Isabelle-ben (Cécile De France) a fiú új lelki társra lel, de a leszbikus nő elérhetetlen marad a számára. Viszont a téma legbeavatottabb szakértőjeként mutatja meg Xaviernek, hogy mitől döglik a légy, amit aztán a fiú sikeresen vált be az elefántcsont-toronyban élő orvosnénál, Anne-Sophie-nál (Judith Godréche).
Az események laza fűzére az idegenszerűségtől az együtt iszunk, együtt hányunkon keresztül a kisfiúként érkező, és férfiként hazatérő Xavier magára találásáig tart.
A színészi alakítások karakteresek (Alalkításáért Cécile De France megkapta a legígéretesebb színésznőnek járó César-díjat.), a numerikus kamerával felvett sokszor szűrrealisztikus, fényképszerű, vagy meggyorsított képek újszerűek, a vágások meghökkentőek, a zene nemcsak a fiatalok lüktető energiáit, de bizonytalanságukat is érzékelteti.
A "Spanyol fogadó"(ez a film eredeti címe) olyan jól sikerült sztori, ami vegytisztán vicces, és amely könnyed, de nem bárgyú szórakozást nyújt a főhősökhöz hasonló, a kusza életben harmóniát kereső, és a különbségekkel toleráns nézőközönségnek.
