Nincs új a nap alatt. Szerencsére nem valami kókler akar lenyomni a torkunkon egy unásig ismert sztorit, hanem a Star Trekkel már erősen bizonyított J.J. Abrams meséli el nekünk E.T. történetét még egyszer. A Super 8 ugyanis az E.T. parafrázisa. Na jó, super parafrázisa.
Egyszerűen nem is nagyon lehet benne kivetnivalót találni. Persze ha tudjuk, hogy a produceri székben maga Spielberg ült, sejthetjük, hogy nem is nagyon volt esély elszúrni bármit is. Nem mintha J.J. Abramsra jellemző lenne bármiféle melléfogás: csúcssorozatok és az új Enterprise atyjaként nagyon is tudja, mi kell a népnek. És azt bizony meg is adja neki. Most sincs ez másként, a forgatókönyvíró-rendező gyönyörűen nyúl a mindenki által tökéletesen ismert sztorihoz – nem érdemel túl sok boncolgatást: van egy gyerek és van egy űrlény, akinek valahogy bizony haza kell jutnia –, és eléri, hogy tövig rágjuk a körmeinket, vajon jó véget ér-e. Szerintetek?
Na persze, Abrams azt is tudja, hogy haladni kell a korral. Azzal kezdi a reformokat, hogy ez az ufó már nem az a kis játékmaci, mint E.T. volt, ez bizony nagy és ronda, nem átall időnként embert enni, de persze a végén róla is kiderül, hogy igazából jófej. Persze a korszellem megnyilvánul a látványelemekben is, a pirotechnikusok kedvenc játékszerei harmonikusan komponált összképeken robbannak fel.
Persze, amiben nem kell, abban nem hoz újat a film: a retrohullám úgyis tart még, a hetvenes évek vége kiváló közeg, a szeretnivaló gyerekcsapat is felvonultatja a megszokott karaktereket, sőt, az ősellenségek is összefognak a film végére a nagyobb jó érdekében. Minden, ami kell. Aki csak egyetlen másodperc újdonságra is vágyik, felejtse el a Super 8-at, minden lépése kiszámítható – de milyen szépen kiszámítható! A filmszakosok kajálni fogják ezt az élő tankönyvet: csodásan felvezetett fordulatok, mesés konfliktusokkal kikövezett megbékélések. Egyszerűen minden a helyén van. Arról nem is beszélve, hogy a film tele van filmes utalásokkal, és messze nem csak Spielberg életműve előtt tiszteleg – érzek némi kísértést, hogy lelőjjek egy poént, amin az egész mozi nevetett, de maradjunk annyiban, hogy Abrams dob néhány csontot – többek között – a zombi filmek rajongóinak is.
