Évacsutka

François Ozon mostanra a francia film talán legnagyobb alakjává vált, igaz, az eddigi nagyok szépen kihaltak, a középmezőnyből pedig rajta kívül nem sokan verekedték feljebb magukat, és a francia film sem az a nagyhatalom, ami pár évtizede volt. Ozon viszont tud meglepetést okozni.

Ki ez a lány?

Az új barátnőről szinte lehetetlen lenne spoilerezés nélkül írni, ezért már most könnyítek a lelkemen, és túlesek rajta: a címbéli barátnő egy férfi, aki szeret női ruhába öltözni. Ő a frissen megözvegyült David (Romain Duris), aki féléves kislányával egyedül maradt, ám néhai felesége legjobb barátnője melléáll, még akkor is, amikor fény derül hősünk különös hobbijára. Claire (Anaïs Demoustier) kislánykorától a nála szebb, nőiesebb barátnője árnyékában élt, házasságában pedig férje akaratának veti alá magát, ám most végre fellélegezhet – és egy túl magas, nagy ádámcsutkát és időnként borostát viselő új barátnőt is kap, aki után garantáltan mindenki megfordul. A magát ezentúl Virginiának hívó David és Claire kis titka egyre furcsább irányba rángatja őket, és kapcsolatuk minden fordulatnál új irányt vesz, a nemi szerepek pedig egymásnak feszülnek.

Hol itt a botrány?

Az új barátnő a brit krimi írónő Ruth Rendell regényét filmesítette meg, és az illető hölgy írásai igen divatosak a rendezők körében. Az ő regényéből dolgozott Claude Chabrol a Koszorúslányban és A szertartásban, Claude Miller a Betty Fisher és a többiekben és persze Pedro Almodovar az Eleven húsban. És ne is szaladjunk tovább - François Ozon legutolsó munkája témájában és hangvételében leginkább Almodovarra hasonlít, de megemlíthetnénk Ferzan Özpeteket és talán még egy kis Brian De Palma is tetten érhető, ám magából Ozonból kevesebbet kapunk, mint szoktunk, és azt is máshogy. Ozon látásmódjáról, világnézetéről aligha mondható, hogy konzervatív, formanyelve viszont sokszor az, és ehhez képest most jócskán kilépett a komfortzónájából, és igazi transzvesztita melodrámát készített, amihez a mexikói szappanoperák minden kellékét felvonultatja, beleértve a kómába esést is, ám mégsem lépett túl saját jólneveltségén és jó ízlésén, mert nem mer igazi botrányt csapni. Mert Ozonnak páratlan ízlése van, gyönyörű filmeket készít és gyönyörűen fogalmaz, a harsányság pedig távol áll tőle, ez a téma viszont megkövetelné a harsányságot, sőt, akár egy kis trágárságot – ami például Almodovárnál oly könnyedén, mégsem ízléstelenül jelenik meg. Ozon azonban transzvesztita meséjét hol modern, hol patinás nagypolgári környezetbe helyezte, ahonnan csak ritkán merészkedik ki – például egy transzvesztita bár kedvéért – szereplői pedig a női vagy férfi ruha alatt is megmaradnak érzelmeikkel és saját fantáziavilágukkal küszködő nagypolgároknak.

Micsoda nő!

Kissé zavarba ejtő, de a fentiekből mégis logikusan levezethető, hogy a filmet a játékidő közepére kissé irányát és lendületét veszítő történet helyett elsősorban a színészek viszik a vállukon, David/Virginia szaftos szerepe pedig igazi jutalomjáték Romain Duris számára. Benne amúgy is furcsán keverednek a finom és a túlzó, elnagyolt vonások, karakteres álla és sasorra a vastag smink alól is átüt, és azt kell mondanunk, egész vonzó transzvesztitaként – és ez azért is fontos, mert minden feminitása ellenére a karaktere nem meleg. Nem hálás szerep egy ilyen markáns és ismert színész mellett másodhegedűsnek és bizonyos pontokon ellentételének lenni, de a vörös haja ellenére sokáig szürke kisegeret játszó Anaïs Demoustier, ha nem is tündököl, de nem vall kudarcot. Mégis, mindkettejükből hiányzik az a harsányság, ami a menet közben elfelejtett igazi dráma helyett – hiszen ott van egy félárva kisgyerek és a gyász is -, ami igazán színessé, szórakoztatóvá, és urambocsá’ eredetivé tette volna Ozon szépen polírozott, remek színészi alakításokkal előadott melodrámáját.

Kinek ajánljuk?
- Akik odavannak Romain Durisért.
- François Ozon rajongóinak.
- A férfiaknak, akik titokban női ruhákat próbálnak fel.

Kinek nem?
- Akiknek a női ruhába öltözött férfi még filmen is istenkáromlás.
- A férfiaknak, akik titokban női ruhákat próbálnának fel, de nem merik megtenni.

7/10