Mellékszerepből a főhősi státuszba: a 2003-as A Minden6ó című film (amiben a főalakot Jim Carrey formálta meg) felbukkant egy öntelt tévés (hírolvasó), Evan Baxter (Steve Carell), ezúttal őt igazítja az Úr (Morgan Freeman) a helyes útra (mondhatnánk: vele szórakozik). Amíg a sajátos "küldetés-mozi" első felvonása a szarkasztikusabb, gunyorosabb - felnőttesebb - humor mezsgyéjén mozgott, a Evan, a minden6ó a családi mozi kategóriájába sorolható, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Már az elején világossá válik, hogy itt kicsikre és nagyokra egyaránt gondolva van, merthogy a történetbe teljes értékű "félként" kapcsolódik a főhős famíliája. A médiamunkásból frissiben kongresszusi képviselővé választott Baxter (Carell) ambivalens személyiség, mert amíg alapvetően szívének kedves karrierjének ilyetén felívelés, addig első munkanapján azért imádkozik az istenhez, hogy kedvezően formálja át a világot, azaz legbelül őriz magában valami tetszetős jámborságot (még ha első összefüggésben elsősorban a már említett önemelkedésére gondolt is). "Könyörgése" meghallgatásra talál - csak persze korántsem úgy, ahogyan ő szerette volna. Eleinte azonban azt véli, hogy de, különösképpen, hogy a befolyásos Long honatya-társ (John Goodman) megkeresi, miszerint támogassa nagyszabású - és gyanús - törvénytervezetét. Ennek "ára", hogy Baxter még kevesebb időt tölthet együtt az (egyébként is erősen elhanyagolt) övéivel. Az Úr (Freeman) azonban közbeszól, hiszen már régebb óta kiszemelte csökönyös gyermekét szintén egy nagyszabású feladatra: bárkát kell ácsolnia családjának és mindennemű állatoknak (mert özönvíz közeleg, megint). Fura kellékek, csapkodó csőrösök és egyéb jószágok lepik el Evan irodáját, éppen akkor, amikor Long konspirációja a végkifejletéhez közeledik. Miközben - kénytelen-kelletlen - három fiával fúr-farag, a hivatali helyezkedés szempontjából abszolút előnytelen változásokat észlel magán: haja és szakálla zabolázhatatlanul burjánzik. És jönnek az állatok is, párosával. Kérdés, hogy beletörődik-e a megváltoztathatatlanba, miszerint valóban jön a vízár, s neki kell helytállnia minden teremtett lény érdekében, elfogadja a sorsát, és felnő a feladathoz, felnő a családjához.
Aki azt várja az ironikus viccfilmek új kedvencétől, Steve Carrell-től (A család kicsi kincse, A 40 éves szűz, A hivatal, A híres - Ron Burgundy legendája), hogy hozza az ismertségét megteremtő figurák jellemzőit, csalódni fog. Tom Shadyac rendező (A Minden6ó, Szitakötő, Patch Adams, Hanta Boy) opusában a vígjáték és a tanmese összefonódik, és nem engedi az erősebb fogalmazás és (a feketébb) humor megnyilvánulását. De mit is várhatnánk attól a filmestől, aki debütáló rendező-forgatókönyvíróként a Bölcsek kövére, illetve az Ace Ventura - Állati nyomozó című komédiákkal kopogtatott Hollywood ajtaján, horkanhat fel - szerintünk: nem jogosan - az újsütetű Carell-rajongó. Azt nem állítjuk, hogy a Evan, a minden6ó hatalmas megvilágosodással szolgál, de forgatókönyve - írója: Steve Oedekerk (A Minden6ó), akinek "bemutatkozó" munkája az Ace Ventura 2. - Hív a természet volt, amit a Bölcsek kövére 1-2. követett, az írás mellett rendezett is: Nekem 8, Pata tanya: Baromi buli, jelentős szakmai sikert az Oscar-díjra jelölt Jimmy Neutron: A csodagyerek scriptjével ért el - tisztes alapokon nyugszik, és leginkább: eltalálja a célközönségét. A kis tizenéveseket. (Akik számára a kísérő szülők példa gyanánt hozhatják fel a filmet: látod, fiam, légy jó.)
