Az érettségik idején nem csoda, ha előkerül egy - amúgy minden évben esedékes - iskolai, egyetemre készülődős amerikai film, miként az sem, ha az ezredik ilyenhez némi előítéletekkel közelít a néző. A séma adott. Van szünet, csajozás-pasizás, legmenőbbek és legbénábbak, szakítás, fogadás, hogy ki kit szed fel, focicsapat, felvételik, na meg érettségi bál, ami mindenkinek olyan fontos. Ez ebben a filmben sincs másként, és az sem újdonság, ami a mosóporreklámokból is megtudható, hogy ilyen volt és ilyen lett. A csúnya, művészlelkű lányból is lehet csinos cicababa, ha bálkirálynő nem is, csak majdnem.
Röviden erről szól a film, hosszabban igazán nehezemre esne elmesélni. Ha valami más ebben a filmben, akkor az, hogy végre nem szőke, kék szemű a herceg fehér lovon (barna, nagy dolog), osztályelső és focicsapat-kapitány, meg az, hogy a lányt érdekli Kosovo és a légszennyezettség (na ja, ki tudhatta mondjuk húsz évvel ezelőtt, hogy ezeket eszik-e vagy isszák).
Jóindulattal felfedezhető az egészben némi abszurditás, néha talán még valami önkritikus elem is. Ilyen lehet a filmen belül játszódó tévésorozat, ami kísértetiesen hasonlít az igaziakra. Ez legalább arra jó, hogy vigasztalódjunk, voltaképpen olyan is lehetne az egész film. Mindemellett persze nagyon mai a film - nem (csak) Kosovo miatt -, van benne acid parti és divatos ruhák meg nagyon gázos szövegek, amiket néha túlfordítottak a sok frankózással, ami kicsit lejárt szöveg a környezethez képest.
