Ivan Reitmanról egyszer azt jósolták, hogy előbb-utóbb filmgyári mogul válik belőle. Diadalútja a fenomenális sikerű Szellemirtók-szériával indult, majd az osztrák testépítő-kolosszus, image-ének finom-hangolása következett (Ikrek, Ovizsaru), végül pedig az óvódások bevételére került sor a süket zeneszerzőről elnevezett bernáthegyivel. Reitman minden sáncot bevett, keze alatt minden arannyá változott. A csehszlovákiai születésű, kanadai kitérővel Hollywoodban kikötő producer-direktor már-már olyan magaslatokra jutott, ahol a filmes, ha arra van igénye, nagy pénzből akár személyes hangvételű projekteket is finanszírozhat. De nem, Reitman megmaradt a biztos nyugdíjjal kecsegető kaptafánál: a nép egyszerű gyermekét a Fehér Házba (Dave), a kalandor természetű pilótát egy lakatlan szigetre (Hat nap, hét éjszaka) delegálta. Ha humoránál van, a néző elégedett, ha azonban csak reciklálja a gegeket, olyan katyvaszt kapunk, mint most is. Az Evolúció egy sokak által ígéretesnek tartott horror-szkript vígjátéki átirata, igazi fából-vaskarika mutatvány. A "horrortalanítás" sterilizációs folyamata után a guberálás nem kevésbé viszolyogtató munkafázisa következett: a díszletraktárból előbányászták a Flinstones és a Jurassic Park hátrahagyott kreatúráit, kéz alatt hozzájutottak tucatnyi leértékelt látványelemhez, végül pedig alaposan szemügyre vették a filmgyári szemétkosarakat, amelyek mélyéről értékes forgatókönyvfoszlányok kerültek napfényre. Az eredmény láttán, most már egészen bizonyos, hogy Ivan Reitman igazi hollywoodi mogullá érett.
