Meglepően vicces film az Elhajlási engedély, akkor is, ha néhol magához mérten is durva.
Kiindulópont
A Farrelly testvérek tettek már le egy-két viccesen "gyomorforgató" filmet az asztalra, a Tökös tekés szex utáni hányó jelenetét nehéz elfelejteni. Olyan filmeket jegyeznek közösen, mint a Dumb és Dumber, Én és én meg az Irén, A nagyon nagy ő vagy épp a Túl közeli rokon. A maguk sajátosan morbid módját tálalják mindben a sztorit, ráadásul rend szerint sikerül nagyobb neveket megcsípni a filmjeikhez. Jim Carrey-ről mondjuk maximum az elvetemült mozirajongók tudtak a Dilibogyók előtt, viszont beindították a karrierjét rendesen. Rajta kívül olyan nevek álltak már a kamerájuk elé, mint Cameron Diaz, Eva Mendes, Gwyneth Paltrow, Woody Harrelson, Jack Black, Bill Murray, Matt Damon, Ben Stiller, Matt Dillon, vagy épp Renée Zellweger. Tegyük hozzá egyik említett színész sem a karrierje csúcsán járt ekkoriban. Az viszont tény, hogy ordenáré stílusuk ellenére tudnak valamit, ha ennyi filmet el tudtak készíteni anélkül, hogy Adam Sandler vált volna belőlük.
Fingós poén update
[img id=285611 instance=1 align=left img]Ha valaki szofisztikált, finom humorú, inkább iróniába hajló szórakoztató filmre vágyik, az egyrészt most ne olvasson tovább, másrészt pedig messzire kerülje el ezt a mozit. Van itt minden, méretes szerszám, nyalás, nyílt színi recskázás és sok már egyéb téma, ami csak a szexualitásról eszünkbe juthat. Annyi a különbség, mondjuk az Amerikai pitéhez képest, hogy itt nemcsak, hogy megmutatják, hanem egyenesen túlszárnyalhatják azt a kérdéskört, hogy mire vágyhat egy férfi, ha kötelezettség nélkül bármit megtehet. Most azonban nem egyetem előtt, érettségire váró kiskamaszok vágyairól van szó, hanem a harmincas éveik végén járó, elfojtásokkal teli, házasságtól megcsömörlött családapák ámokfutásáról. Ha valakinek ezek után is kétségei lennének a film nyíltságával kapcsolatban, az még tényleg nem látott egyetlen Farrelly alkotást sem.
Szabad a töcsök, lengjenek a...
A történet szerint két negyvenhez közelítő jóbarát feleségeiktől egy hét kimenőt kap, hét napon keresztül élvezhetik az elhajlási engedély (innen a béna cím, ugorjunk) minden örömét. Csak azzal nem számolnak hőseink, hogy az idő alaposan megszépítette a gimnazista élményeket, és már akkor sem ment annyira jól a csajozás, mint ahogy az az emlékezetükben él(t). Belevethetnék magukat az élvezetekbe, de ehelyett inkább jól bezabálnak, füves sütit esznek, berúgnak, stb. Hamar szembesülniük kell vele, hogy akadozik a projekt, de szégyent vallani nem szeretnének. Bevetik a csajozós havert, hogy tanítsa őket és rámozdulnak minden nőre, aki nem tér ki azonnal a szemkontaktus elől. Mégis az egész pont olyan, mint 20 évvel ezelőtt, a pités években. Mindeközben pedig a szabadságolt feleségek is a tettek mezejére lépnek, és ahogy lenni szokott, a csajok hamarabb "elkelnek", mint a srácok.
Végezetül
Magához mérten korrekt film az Elhajlási engedély. Nyersségéhez híven a végén sem csúszik át érzelgősbe, az pedig külön jót tesz a filmnek, hogy tabuk nélkül beszél a felnőttkori szexualitásról. Durva és érzelgősségmentes, egyszerre nyílt és gyomorforgató. No nem úgy, mint Bertolucci Utolsó tangója, de mindenképpen dicséretes, hogy túlmutat egy átlagos romkomba oltott vígjátékon.
Kinek ajánljuk?
- Aki nyitott a szexualitás minden filmes megnyilvánulására.
- Farrelly-hívőknek.
- Elhajlási engedélyre vágyóknak.
Kinek nem?
- Álmodozó családapáknak, mert csalódnának.
- Szüneten gondolkodóknak, mert kedvet kapnának.
- Az ordenáré humort elutasítóknak.
7/10
