Minden hibája vagy a nézői hiányérzet ellenére roppant rokonszenves film kerül a héten a mozikba hazai filmes kezekből. Pontosabban a filmezésbe a szakmán kívülről bemerészkedőkéből. Tán ebből az elfogulatlanságból fakad A kis utazás című film üdesége, naiv bája, friss vidámsága, ami feledteti a mesélés lendületének egyenetlenségeit, a szerkezet imitt-amott rajtakapható ziláltságát, némely figurák és helyzetek elnagyoltságát. Úgy látszik, az amatőr és félamatőr alkotók csapata kellett ahhoz - mondhatjuk őket függetleneknek is, hisz ott van sokukon a Közgáz Vizuális Brigád meg a Zsebcselek Csoport "patinája" -, hogy megszülessen hazai pályán is a mai harmincasok filmemlékezése kamaszkori önmagukra, s önmagukon keresztül a "létező szocializmus" magyar változatának vidám panoptikumára.
Tavaly érkezett az első fecske. Az első filmes cseh Jan Hrebejk groteszk vígjátéka, a Családi kuckó a hatvanas évek gyerekkori emlékeit idézte fel - s döntögette a csehországi mozikban a nézőcsúcsokat. (Nálunk az Örökmozgó vetítette egy alkalommal.) Nemrég jutott el hozzánk a kelet-német területen dolgozó Leander Haussmann első filmrendezése, a hetvenes évek kelet-berlini kamaszairól mesélő Napsugár sétány című komédia. És most itt van a "nézz vissza röhögve" magyar változata, amely közönségdíjat kapott a filmszemlén. A Médiawave emlőin nevelkedett Buzás Mihály debütáns rendezése szórakoztató korszellemidézés: a nyolcvanas évek felpuhult diktatúrája, ahogyan azt a gimnázium padjait koptató ifjúság megtapasztalta. Bizonyára nem véletlen, hogy most születnek sorra ezek a filmek a volt keleti blokk országaiban, és szinte törvényszerű, hogy tudatosan vagy önkéntelenül groteszk humoruk a cseh újhullám mesterműveiből merít ihletet. Igaz ugyan, legkevésbé Buzás filmje, amelynek komédiázása együgyűbb, időnként kedvesen tenyeres-talpas.
Egy gimnáziumi osztály némi tanári segédlettel megnyeri a Ki tud többet a KGST-ről? vetélkedőt, jutalmul a társaság építőtáborba utazik az NDK-ba. A történet mindössze ennyi, a film az iskolai és a táborélet humort ígérő helyzeteinek sorozata. A kamaszok a maguk eredendő zabolátlanságával élik át, hogy a szabadság hiánya, a vágyaknak, tetteknek, gondolatoknak korlátot vető "központi akarat" szüntelen beavatkozása az élet apró tényeit is bődületes esetlenséggé képes felpuffasztani. A gyümölcsszedés lényegtelen, a korlátok feszegetése az igazi tét a gyerekek kalandjaiban. Szembesülésük a kevésbé puha táborvezetés stílusával - komikus és hátborzongató. Buzás a jellemteremtésben nem, a karikírozásban biztos kézzel dolgozik. Emiatt a gyerekek képe eléggé egysíkú, de az ő szemükön keresztül láttatott felnőttek figurái egytől egyig mulattatóak, a kor bélyegével viselkedésükön.
A szereplők közül szinte mindenki civil. A szentesi diákok és a felnőttek is. Mindenki összeillik mindenkivel, az irodalmár társadalom pedig büszke lehet arra, hogy egyik jeles tagja, Bojtár B. Endre milyen remek komikus, ha történetesen kamera elé kerül egy simulékony tanár szerepében.
