Ha David Fincher azért vállalta el a Benjamin Button különös élete megrendezését, hogy kitörjön a sötét thrillerek skatulyájából, akkor mindenképp elérte a célját. Ezt a fajta emelkedett szentimentalizmust korábban olyan hollywoodi nagykutyák mozijaiban figyelhettük meg, mint Steven Spielberg, Robert Zemeckis vagy Ron Howard, de ha Fincher marad az ösvényen, akkor két-három évente az ő nevével is találkozhatunk majd az Oscar-jelöltek listáján. A kérdés csupán az: jó ez nekünk?
Eposzi magasságok
A közel háromórás játékidő, az egy életen át tartó szerelem témaköre, valamint a majdnem teljes múlt évszázadon átívelő történet szinte kiköveteli magának az epikus jelzőt, csak nem vagyunk benne biztosak, hogy az eredeti történet rejtett-e magában ennyi lehetőséget. F. Scott Fitzgerald eredetileg csupán novellaként álmodta meg az öregen születő, majd egészen a csecsemőkorig fiatalodó ember történetét, de Fincher (és más hollywoodi filmesek, akik előtte próbálkoztak) fel tudta duzzasztani a sztorit, ami ugyan a javíthatatlan széplelkűek számára biztosan maradandó élményt jelent, de a giccsfaktorra érzékeny embertársaink bizony néha ehetik a kefét. Rendezőnk ugyan próbálta visszafogni az anyagban csordogáló nyál kitörését, de nem minden esetben sikerült neki. Talán ha Brad Pitt és Cate Blanchett kapcsolatát a fénykorukban nem úgy fényképezi, mintha reklámszpotok sorozata volna (farmer, motor és "vegyen új lakást!" típusú reklámok), mindez megbocsáthatóbb volna, de Finchernek ezen jeleneteknél inkább kárára, mintsem hasznára vált korai reklámfilmes múltja.
Az egyszerű ember
A Forrest Gumppal szerzett tapasztalata miatt egy részről jó volt megszerezni a filmhez Eric Roth forgatókönyvírót, más részről viszont az író szinte már idegesítő mértékben másolja saját magát. Gump esetében fogyatékossága miatt indokolt volt, hogy ő inkább sodródó karakter, akivel inkább csak megtörténnek a dolgok, és ő nem nagyon tesz értük, viszont ugyanez Benjamin Button esetében meglehetősen furcsa. Brad Pitt Oscar-jelölése már csak azért is érdekes, mivel a napi embert próbáló sminkeléseken kívül talán csupán annyit tesz hozzá a szerepéhez, hogy hitelesen létezik/él a vásznon, de efféle dolgokért maximum egy amatőr színészt szokás megdicsérni. A visszafelé öregedés témakörében rejlő lehetőségeket/konfliktusokat alig bontják ki (pl. milyen lett volna iskolába járnia, kálvária a hivataloknál...), így az eredeti téma érdekessége sajnos kihasználatlan marad.
Summa
A gazdasági válság hatása az Akadémia jelöléseiben is megmutatkozik. A rossz kedv ellen szívesen menekülünk színes és szép képeskönyvekbe, és ilyenkor még a giccsességet is hajlamosak vagyunk megbocsátani. A tizenegy jelölés azért erős túlzás, mi pedig reménykedünk benne, hogy David Fincher számára ez csupán egyszeri kitérő volt a sötét thrillerek alkotta ösvényéről.
Kinek ajánljuk?
- Akiknek a Forrest Gump a kedvenc filmjük.
- Akiket nem zavarnak az olykor túlcsorduló érzelmek.
Kinek nem?
- Akik Finchertől valami kőkemény és sötét mozit várnának.
- A Brad Pittet nem kedvelők táborának.
7/10
