Nem mindenki tulajdonít döntő jelentőséget az első benyomásnak. Az ügyes marketingstratégiákra és szlogenekre épülő világunkban azonban egy könyv sikere is múlhat egy első mondaton. Don Winslow is jól tudja, hogy az olvasó számára a regény kezdőmondata sokkal lényegesebb lehet, mint bármilyen frappáns fülszöveg.
[img id=445569 instance=1 align=left img]A gandzsa urai című regény egy vaskosan durva kiszólással indul. Éppen úgy, mint a történet folytatásában, a Barbár állatokban (vagy ahogyan a regényt Oliver Stone filmjének bemutatása kapcsán újranevezték, a Vadállatokban).
Az öncélúnak tűnő káromkodás azonban nem csak a pökhendi lazaság és a nyers erőszak nyelvi megnyilvánulása. Pontosan érzékelteti a regény főhősei által képviselt szilaj szabadságeszmény lényegét is.
Ki ne érezné magát érinthetetlennek, az élet császárának, ha a képeslapokba illő Kaliforniában, az égszínkék Laguna Beach napsütötte, strandjain barníthatja a hasát? Fiatal vagy és gazdag, s rosszul sem nézel ki. Saját magadon kívül senki más nem érdekel.
Elvégre kedved szerint szopogathatod kedvenc koktélodat egy bárpultnak dőlve, miközben lenge öltözetű szépségeken legelteted a szemed. Beleszippanthatsz a legjobb minőségű gandzsába, és semmibe sem telik neked, hogy a legjobb csajokat vagy éppen a legdögösebb pasikat vidd az ágyadba, százszámra.
Ben és Chon ezen a vidéken nőttek fel. Magától értetődik, hogy megkapják, amit csak akarnak. A két fiú és közös barátjuk, O, azaz Ophelia a semmittevés világbajnokai. Konkrétan: tesznek az alkotmányra. A lány jégcsap anyja azonban egyszer felteszi a nagy kérdést gyermekének: mihez akar kezdeni az életével? O nem tudja a választ, Ben és Chon felel helyette: beszállnak a marihuánabizniszbe. Elvégre szeretik ők a jó anyagot, és az sem mellékes, hogy miközben jót tesznek magukkal, mások arcára is mosolyt csalnak. Vagy vigyort.
Igazán frankó dolog, ha a hobbid lehet a munkád. Az pedig egyenesen a mesébe illő, ha meg is szedheted magad. A sikerért persze azért a legelején neked is dolgoznod kell. Először is meg kell találni a tökéletes alapanyagot. Egy kivételesen nagyszerű, tetra-hidro-kannabinolban (THC – vágod?) gazdag kender például éppen megteszi. Jobb, ha tudod, a vízben termesztett kannabisz az átlagosnál is magasabb terméshozamot produkál.
A termesztéshez aztán csomó fény kell, vagyis nagy teljesítményű izzókra van szükséged. De túl meleg sem lehet a termőhelyen, mert az nem tesz jót a növényeknek. Ezért kell a légkondi, ami azonban kutya sok áramot zabál. Ez pedig hamar szemet szúrhat olyanoknak, akiket véletlenül sem szeretnél a portádon vendégül látni. Kell tehát egy generátor is.
[img id=445570 instance=1 align=left img]Amint elhárult egy akadály, jön a következő. Tehát: találni kell egy házat, pincével, aminek a tulaja nem túl kíváncsi, s szomszédok sincsenek belátható távolságban.
Ja és ez is fontos: iskola vagy játszótér ne legyen a közelben, ugyanis ilyen esetben a törvényi maximumot kell kiszabnia a bíróságnak. (Ennyit az USA hatályos jogszabályairól.)
És ha minden összejön, a terv valósággá válik: sínen van az üzlet. A cuccot gyorsan elkapkodják, a szükséglet megnő, a termesztő házak megszaporodnak. Elégedett dőlhetnek hátra a fiúk, mint a teremtő a hetedik napon. Csakhogy…
Don Winslow tudja: ha valaki a drogbizniszből akar megélni, arra csőstül jön a baj. Senki sem szereti, ha mások belenyalnak a habos tortájukba. Márpedig Ben és Chon ezt teszi. Nagy gond srácokkal, hogy pofátlanul szabadnak hiszik magukat.
Ben és Chon ugyan nem Bud Spencer és Terence Hill, de a nagy haversággal megfér az, hogy másképpen lássák a világot. Ben meggyőződése, hogy „az erőszakra adott erőszakos válasz csak még több erőszakot szül”. Chon ezzel szemben úgy véli: „az erőszakra adott nem erőszakos válasz szül még több erőszakot”. A legszebb, hogy mindkettőnek igaza van.
Winslow már a legelején beviharzik a történet sűrűjébe, és egy a tempóból percre sem vesz vissza. Mindig jó érzékkel növeli a feszültséget, a megfelelő pillanatokban csavar a sztorin. Montázstechnikája bravúros, rövid, lényegre törő jelenetekkel száguld végig a határ menti drogháborún. Macsó akcióthrillert forgat – egyes jeleneteket a forgatókönyvek mintájára szövegesít.
A kaliforniai Julianben élő Winslow megtöri a lineáris időszerkezetet, párhuzamosan mesél el két generációnyi drogtörténetet a hetvenes és a kétezres évekből. Drogdílereket és drogellenes ügynököket, az italo-amerikai maffiát és a mexikói kartellt, apákat és fiúkat ugraszt egymásnak. Sikeresen használja fel a tarantinói módszert: a szöveg vázát a karakterek közötti sűrű és trükkös dialógusokra építi, szereplői mindent felülmúlóan durvák, a történet fontos gócpontjain pedig hagyja tombolni az erőszakot.
A Barbár állatokból jól ismert fékezhetetlen trió piszkosul izgalmas és fordulatos eredettörténete A gandzsa urai. Annak az ártatlanságnak az elvesztéséről szól, amely talán sosem létezett. A Winslow által kevert koktél elfogyasztása után még a legromlatlanabb lelkű olvasó is igazán tökös legénynek vagy szívdöglesztő csajnak érezheti magát.
„Az ember kétszer kap lehetőséget arra, hogy családja legyen. Az egyikbe beleszületik, a másikat maga választja.” Ben és Chon megmutatja, hogy véresen komolyan kell venni azt, amit a világról gondolnak.
