Aki tizenévesen Leia hercegnőnek hívja a jobb kezét, rossz ember nem lehet, annál inkább fanatikus rajongó, olyan, aki órákon át képes elvitatkozni azon, vajh az idős Csubakka kopaszodik-e? Rajongani jó, ránctalanítja a lelket, és nyilván filmkészítéshez is megfelelő serkentő. A Csillagok háborúja huszonéves kattantjai (valahonnan Kelet-Amerikaipitéből) 1998-ban elhatározzák, hogy ők márpedig elugranak egy illegális exkluzív vetítésre a Lucas-birtokra, hogy mindenki előtt láthassák a Baljós árnyakat. A több ezer kilométeres autóút az egyiknek hattyúdal, a másiknak út a felnövéshez, a harmadiknak pedig szimplán csak buli - laza film ez, afféle Kevin Smith-típusú nagydumás ökörködés, hoppá, a mester ki is ugrik egy útszéli budiból, mint ahogy Lando Calrissian és Leia hercegnő megöregedett megformálója mellett az ősellenség William Shatner is felbukkan, mint a Halálcsillag, vagyis a Lucas-ranch terveinek kézbesítője. Mert egy igazi rajongó csak egyetlen (messzi, messzi) univerzumban képes élni, és ha mázlija van, nem is rángatják ki onnét egy darabig. Békében elcsatározgat a hasonszőrű Star Trek-hívekkel Judd Apatow modorában és színészeivel. Magyarul a Fanboys igazi függetlenfilmes poénfolyam rengeteg fan-szőrzettel, és némi komolykodással a rend kedvéért. Filmnek mindevvel együtt azért mégis túlzás volna nevezni, de így is sokkal szimpatikusabb, mint egy dollárszázmilliókból készült beképzelt, ám arányosan rövid távú mozgóképes befektetés.
