Gus Van Sant rendező, mintha még mindig a "Psycho" újraforgatásának vétke miatt vezekelne.
Az a film korántsem volt annyira rossz, mint azt a róla kialakított átlagvélekedés tartja, a legnagyobb probléma vele az, hogy Hitchcock remekművét színesben újra elkészíteni teljesen felesleges vállalkozás volt. Azután "bocsánatkérésként" jött a "Good Will Hunting", amelyért cserébe a forgatókönyvíró Matt Damon-Ben Affleck páros megkapta az Oscar-t, sőt Robin Williams is hozzájuthatott a már nagyon régen kiérdemelt szobrocskához. Az ebben való közreműködés pedig cseppet sem volt felesleges tett Van Sant részéről. Ám három éven belül másodszor is leforgatni ugyanezt a filmet azonban már a kreativitás kóros hiányáról árulkodik.
Mostanság az írókra rátört az alkotói válság. Legalábbis az e havi filmáradatból ez világlik ki. Míg egy hete Michael Douglas volt képtelen folytatni sikeres regényét a Wonder Boys-ban, most Sean Connery kesereg, amiért a Pulitzer-díj elnyerése óta nem jön az ihlet. De sebaj, felbukkan életében a sportösztöndíjjal az egyetemre került Jamal (Rob Brown), a hátrányos helyzetű bronxi fiúcska, s ez a találkozás mindkettejük életét gyökeresen változtatja meg. Az elit manhattani iskolában intellektuális téren is kell valamit produkálni, s Jamal tulajdonképpen "korrepetálásra" jár a magányosan éldegélő irodalmárhoz. Jó öreg szokás szerint kettejük kapcsolata mély barátsággá alakul, s ez ösztönzőleg hat egymás kreatív energiáira is. A dráma akkor következik be, amikor Jamal irodalomtanára (F. Murray Abraham) plágiummal vádolja meg a fiút egyik szemináriumi dolgozata miatt, s Forrester-nek kell megvédenie a saját magát is még csak kereső fiút a megaláztatástól.
Ha a fentiekben vázolt történet netán ismerősnek tűnik, az garantáltan nem a véletlen műve. Jamar és Forrester kapcsolata ugyanis tökéletes mása a "Good Will Hunting" pszichiáter-lázadó tini barátságának. Ám a két főszereplő szenvedélyes alakításának és a kettejük között szinte kézzelfogható harmóniának köszönhetően történetük hihetővé és hitelessé válik, s idővel önálló életre kél, megszűnve "Good Will Hunting" imitáció lenni. Éppen emiatt furcsa film a "...Forrester". Látszólag nem eredeti, ám bebizonyítja, hogy mégis önálló, független alkotás.
Talán csak az a baj vele, hogy túl frissen él még bennünk a Williams-Damon élmény. Esetleg ha egy másik rendező forgatta volna le ezt a filmet, akkor az összehasonlítás nem lenne ennyire kézenfekvő. Akárhogy is van, a "Fedezd fel Forrester" nem megbocsájthatatlan bűn. Csak Van Sant három év múlva nehogy az "Otthonom, Idaho"-t is leforgassa megint.
