Még mielőtt ez a majdhogynem number one idióta cím elriasztaná jobb érzésű olvasóimat, sietek leszögezni, hogy sokkal jobb az, ami utána jön. Mondhatnám úgy is, ez az egészen jó kis film érdemtelenül kapott ilyen debil címet, persze, tudom én, a kiélezett versenyhelyzet, a marketingstratégia, meg minden; de könyörgöm, miért alulról kell kerülgetni egymást? Felülről talán elegánsabb lenne... Nna, mindegy, szóval On-lány, tehát on-line, vagy dróton keresztül kapott lány, vagy mi.
John olyan igazi szürke, fazontalan, tizenkettő egy tucat bankfiúcska London legkülsőbb külvárosában. Munkaidő kezdetétől lejártáig ül a bankfiók ablakában, kényszeredett és nagyon angol, tehát rém érdektelen társalgást folytat munkatársaival, akik egyszerűen csak úgy jellemzik őt: az igásló. Természetesen John magányos, de hála korunk nagy találmányának, az Internetnek, intenzíven keresgél társat a hálón, mígnem talál is egy megfelelőt, egyenesen a távoli Oroszországból. Nadja, az orosz diáklány nemsokára érkezik, John izgatottsága egyre fokozódik, egyik lábáról a másikra állva toporog a reptéren, de úgy tűnik, minden hiába, a moszkvai gép összes utasa eltávozott már, ám Nadja sehol. John csalódottan indulna haza, mikor szeme megakad egy gyönyörű, hosszú lábú, nyúlánk lányon, aki szemmel láthatóan szintén vár valakire. Kisvártatva kiderül, persze ő Nadja. John elképedése csak akkor fokozódik, amikor kiderül az is, hogy a lány egy mukkot sem tud angolul. Nem kétséges, házaséletük eléggé akadozva indul, hiszen nem tudnak beszélgetni egymással, az ágyban viszont jól elboldogulnak. Egyszercsak két furcsa figura érkezik, kiderül, a lány orosz barátai jöttek születésnapot köszönteni. A vendégség aztán egyre jobban elhúzódik, a dolgok vesznek egy csomó nem várt fordulatot, senki sem az, aminek elsőre látszik, de a végén mindenki megkapja azt, ami neki jár.
Ennyiből is valószínűleg sejthető, hogy jelen esetben egy jó kis romantikus vígjátékot kaphatunk a pénzünkért. A kriminális szálakkal alaposan átszőtt történetben a hálóval fogott orosz menyasszonyt Nicole Kidman alakítja, egészen jól, a szerep kedvéért még jó néhány mondatot oroszul is megtanult Mrs. Ex-Cruise. Johnt Ben Chaplin alakítja komoly komikusi vénával, ő tipikusan az a színész, akit már mindenki látott valamilyen filmben, de senki sem tudja pontosan melyikben, viszont jó volt, arra emlékszünk. Én sem tudom momentán, hogy korábban mikor és hol, de Ben most is jó. A hívatlan orosz vendégekként láthatjuk Vincent Casselt és Matthieu Kassovitzot, akik külön-külön legutóbb a Bíbor folyókban, illetve az Amélie-ben, együtt pedig a kitűnő Gyűlöletben tűntek fel, és ki, többek között. Jelenlétük garancia a minőségre, nincs ez másként most sem, mintha azokat a srácokat látnánk, akik Fekete Ibolya Bolse Vitájában még itt voltak, de azóta tovább mentek nyugat felé, de főleg alaposan bekeményedtek.
Jez Butterworth első rendezői próbálkozása ez a könnyed, szórakoztató, romantikus krimi-vígjáték, mi tagadás, jól sikerült, ígéretes munka, nem markol ugyan túl nagyot, mint azt mifelénk tenni szokták a kezdő filmesek, de amit felvállal, jól oldja meg, de természetesen nagy köszönettel tartozhat a kiváló főszereplő négyesnek is, hiszen nélkülük azért nyilván más lett volna a debütálás. Persze a jó rendező abban mutatkozik meg legelőszőr, hogy jó és megbízható munkatársakat választ, úgy, mint jelen esetben történt.
