Az angol Vermeer-film a művészettörténetben jártas rendező, Peter Webber első játékfilmje. A holland festő, Vermeer van Delft "Lány gyöngyfülbevalóval" című festményét "észak Mona Lisája"-ként is emlegetik. A portré feltehetően 1665 körül készült, de nem tudni, kit ábrázol. Egyes kutatók szerint a képen a festő egyik lánya szerepel. A brit Chevaier viszont, aki a film forgatókönyvének alapjául szolgáló bestsellert írta, főhősnőjéül egy képzelt személyt választott.
Ő Griet (Scarlett Johansson), a fiatal szolgálólány, aki a regény szerint a híres kép modellje lett, s akit követve bejutunk Vermeer (Colin Firth - "Az angol beteg", "Bridget Jones naplója") titokzatos műtermébe. A lányt kezdetben a műterem takarításával bízzák meg. A festő azonban felfedezi Griet vizuális érzékenységét, és ártatlanságában rejlő szépségében leli meg legújabb képe témáját. A lánnyal együtt mi is bebocsátást nyerünk a festő magánuniverzumába, ahol a művész egyébként feltehetően nemigen fogadott tanítványokat vagy vendégeket. A történet nyomon követi az alkotó és modell valahol a szerelem és hipnózis között kibontakozó, lebegő, összekapcsolódott viszonyát. Vermeer féltékeny felesége vörösre sírt szemekkel, duzzogva figyeli egyre bizalmasabb (valójában igen szemérmes) viszonyukat, s a szerelmi háromszög robbanásig feszült hangulatot teremt a házban.
A hisztérikus kitörésekkel tarkított terjedelmes féltékenységi dráma adja a film gyengébb és fárasztóbb oldalát. A forgatókönyv írói nem bíznak eléggé valódi témájukban, valamiért fontosnak tartják, hogy a feszültséget e kreált, izzadságos konfliktussal gerjesszék. Emellett a szöveg néhol botladozik a szavak nélkül elmondani szándékozott lényeg felett. Főként mikor - érdekes, de ilyen formában erőltetettnek tűnő - művelődés- és művészettörténeti információkat kíván szereplői rövid mondataiba beleszőni.
Hitelesebb lett Vermeer alkotási folyamatának és környezetének bemutatása. A film legjobb pillanataiban azt sugallja, lassan készülő képei meditációk voltak fény és lélek természetéről, hitről és a másik ember megértéséről. Összesen 35 képét tartják számon, ennek körülbelül a fele ugyanannak a szobának ugyanabban a sarkában készült. A filmben feltűnnek e valószínűleg műteremként szolgáló helység titokzatos kellékei: a hosszú ideig mozdulatlan műtermi beállítások fenntartására feltételezhetően használt modellt helyettesítő fabáb, a régi térképek, festmények és műkincsek (Vermeer műkereskedelemmel is foglalkozott) vagy a camera obscura. A kutatók szerint az összkép, a távlat sajátosságainak megfigyelésére, a forma korrekciójára Vermeer camera obscurát használt. (A szerkezet egy tűhegynyi nyílású sötétkamrából, egy lencsékből és egy tükrökből készült, melynek segítségével a festő egy vízszintesen fekvő üveglapon láthatta maga előtt modelljét.) Festészetének finomságait: a fény színes, vibráló pontokra bomlását, a körvonalak váltakozó élességét, a kompozíció és a perspektíva sajátosságait feltehetően a fényképezőgép e korai előzményének segítségével dolgozta ki.
Vermeer valószínűleg igen lassan, körülményesen dolgozott. Folyton újabb és újabb ötletekkel kísérletezett, aztán a korábbi próbálkozásokat átfestette (a film ezt eleveníti fel, mikor az egyik képen szereplő szék eltűnésének történetét rekonstruálja). Képei annak voltak bizonyítékai, hogy komoly festészet is létezhet jelentős téma nélkül - írja róla E. H. Gombrich. Legtöbb festményén (főként érett korszakában) csak egyetlen női figurát ábrázol, hétköznapi foglalatosság közben, holland házi környezetben. Az ablakon beszűrődő fény által besugárzott térben mintha megállna az idő, hogy e figurák mozdulatába szője az örökkévalóság fonalát. Még az árnyékot sem festette feketével, képei így lehettek ilyen világosak és kristályszerűen tiszták. Festményei "embereket ábrázoló csendéletek" valahol az életkép, és az enteriőr határán, ugyanakkor egyik kategóriába sem illenek bele igazán.
A XVII. század eleje a hollandiai festészet aranykora. Hollandia ekkor válik függetlenné. Többé nem király vagy erős arisztokrácia uralja, demokrácia van. Ebben a korban a holland festőknek egy széles és határozott igényekkel fellépő vevőkörhöz kellett alkalmazkodniuk, akik e festményekkel polgárházak szobáit díszítették. Vermeer a Rembrandt utáni festőnemzedék tagja volt. Csak kevés munkája dokumentált és művészi fejlődésének időrendisége is bizonytalan. Festészetének jelentősségét csak a 19. században ismerték fel igazán. Életéről keveset tudni, többnyire csupán házassági- és adóslevelek, születési okmányok szolgáltatták az információkat. Érdemes feleleveníteni mindezeket, hiszen összehasonlítási alapul szolgálhatnak e művészettörténeti tényekre oly sokat adó filmhez.
A festő Delft-ben született 1632-ben és egész életét ebben a 25 ezres lélekszámú városban élte le. 1653-ban áttért a katolikus hitre, hogy elvehessen egy tehetős polgárlányt, Catharina Bolnest. Ő volt képei egyik leggyakoribb modellje, a filmben viszont - méltánytalanul s történeti tényekkel nem igazoltan - a féltékeny fúria negatív szerepét kapta. A forgatókönyv jól elbánt szegény asszonnyal, pedig 22 éves házasságuk alatt tizenegy gyermeket szült és nevelt fel. A népes család Catharina anyja, Maria Thins házában élt. Vermeer 43 évesen halt meg (ezt a film már nem tárgyalja), valószínűleg szélütés vagy szívroham következtében, amit a túlhajszolt munka okozhatott. Családja egyre mélyebbre süllyedt az adósságban, mivel a francia-holland háború miatt összeomlott a képpiac, és Maria Thins vagyona is elapadt.
A rendező célja feltételezhetően az volt, hogy Vermeer és a XVII. századi Delft világáról való tudás minél több apró részletét örökítse meg a képfelületen. Félhomályos holland csendéleteket és zsánereket idéz szinte minden beállítás, Vermeer festmények alapján megidézett, tárgyak és személyek számtalan apró mozzanatát keltik életre a család házában felvett képsorok. A filmben a legmegkapóbb ez a képileg rendkívül gazdagon és festőien illusztrált korkép.
