Oliver Stone a kissé sánta Tőzsdecápák folytatás után újabb rendezésre vállalkozott. A Vadállatok ugyan nem sántít, de egészen biztos, hogy bandzsa lett egy picit.
Talán az elvárásaim voltak túlzóak, amikor ellátogattam a vetítésre, de a Vadállatok egy kicsi nyomot sem hagyott bennem utólag leszámítva talán (jó) néhány brutális jelenetet és Benicio Del Toro alakítását az egyik antagonista, Lado szerepében. Emlékeim halványabb részeiben Salma Hayek (Elena) és John Travolta (Dennis) arca pislákol, és talán, ha micimackó módjára gondolkodom kicsit, még Aaron Taylor-Johnson (Ben) játékából is feldereng valami. Félreértés ne essék végeredményben tetszetős darabról beszélünk, de alighanem ez a vágás és fényképezés érdeme nem pedig a cselekmény, vagy a színészi játék, vagy a karakterek, vagy a jellemek fejlődése, vagy az elképesztően zavaró narráció, vagy a befejezés vagy "A" befejezés hozadéka.
Chon (Taylor Kitsh), Ben és O (Blake Lively), azaz Ophelia édeshármasban tengetik kaliforniai hétköznapjaikat, ám a rózsaszín ködöt, amit vélhetően a pink kush tömény, mámorító füstje okoz, szempillantás alatt elfújja egy mexikóból érkező videó, amolyan lefejezős fajta. Hőseink ugyanis a világ legjobb marihuánáját termesztik, és teszik ezt humánus módon, hiszen Ben nagylelkű aktivista, Afrikában és a világ számtalan más pontján járt már önkéntesként, a marihuána fogyasztása pedig amúgy is a legalizálás határán áll Kaliforniában. Ez éppen elég arra, hogy hőseink bűnös élete felett szemet tudjunk hunyni, és teljes mellszélességgel álljunk ki mellettük. Főleg, hogy az erőszak tetemes része Chon kezéhez tapad, aki így könnyűszerrel elviszi a balhét, mi pedig nyugodtan szurkolhatunk, hogy a kis elhanyagolt, szeretethiányos szöszi hazajusson, és a film befejezését is valamiképp feldolgozhassuk. Legalábbis az alkotók ezt akarták elérni, de ehhez alighanem többre lett volna szükség, mint néhány jól fotózott jelenetre, egy-egy humoros beszólásra, vagy a halvány, szinte láthatatlan társadalomkritikai attitűdre. A mexikói kartell videóüzenete volt a figyelmeztetés, de a baráti ajánlat frappáns elutasítása után – Chon: "I think, basically, you want us eat your shit and call it caviar!" – nem marad más hátra, mint a lelki terror, így O-t elrabolják, és életével zsarolják meg a két hősszerelmest. A konfliktus adott, a bonyodalom elindul és a fordulatok oly mértékben sorjáznak, hogy nemcsak a karakterek képtelenek követni, hanem talán maga Oliver Stone is elveszíti valahol a fonalat.
Abszurdba hajló jelenetek ugyan akadnak – Elena és O közös beszélgetései –, és a "mindenki vadállat ebben az őrült világban" ideológiai nézet is leesik nekünk – tulajdonképpen már az első percekben –, de semmi igazán tartalmas anyaggal nem szolgál a film, ami így nem marad más mint pusztán egy többé-kevésbé szórakoztató akciófilm, de a legkevésbé sem lesz belőle kultikus, maradandó alkotás.
Értékelés: 6/10
