Újraértelmezték a szórakoztató film fogalmát: régen hallottunk ennyi kárörvendő nevetést a nézőtéren, mint a Szuperbojz című film alatt. Pedig ritka, hogy egy Kabay Barna-film ne elvegye az ember életkedvét.
Most olyan kérdésekkel fordultunk egymáshoz sikítozva, hogy: "ez a szereplő meg hogy került ide, nem vidéken hagyták?". Meg: "két óra alatt hajnalból este lett?" Vagy: "miért lesz egyre vizesebb a csaj száradás közben?" És a leggyakoribb: "a vágó látta a filmet?"
A film szálai a 40. percben kezdtek kiszámíthatatlan ámokfutásba. Ekkor esett szó először ugyanis az alaphelyzetről, hogy itt egy együttes fog összeállni, mert az Amerikából hazatért Bajor Imre (nem Menyhárt Jenő, inkább Horváth Charlie) lánya összeszedi apu egykori bandáját. Még csak most?, kérdezték többen. Itt éreztem meg, hogy milyen igazságtalanság volt az S.O.S. Szerelem című filmet lehúzni Sas Tamástól sújtva című kritikával, mert az ehhez képest egy remekmű. Ott csak három gyengébb jelenet vágta haza az egyébként szabályos közönségfilmet, itt viszont nem is ismerték a szabályokat.
Ezért készített hát a Kabay-Gyöngyössy-szerzőpáros annyi borzalmas remake-et, mert egyszerűbb volt más pénzén (a kereskedelmi tévékén) más ötletét megvenni. A remake-sor: Hyppolit, Meseautó, Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál. Pedig egyszer ki lehetne próbálni szakmai alázattal saját ötleten agyalni. Ezt is a tv2 szponzorálta, most 10 millió forint visszatérítendőt kaptak hozzá Nájlongitár címmel a Mozgókép Közalapítványtól, meg - amikor ha jól értem, még remake-nek indult - A kölcsönkért kastély címmel még 20-at, bár az előző, tavasszal bemutatott Papírkutyák című film stábját sem fizették ki sokáig.
A Szuperbojz forgatókönyve egy nagy katyvasz lett, ezzel Litkai Gergely biográfiáját rontották, akinek eddig a Dumaszínházban sikerült valami jót és játékfilmekben rengeteg rosszat összehoznia. Most közönségfilm címén kotyvasztott pár improvizációt és egy, maximum két vicces párbeszédet, pl: "technikai szünet következik, a dobosunk vízhajtót szed!".
A sztori íve az alkotók számára is kiszámíthatatlanul dübörög: a banda összeállását elhúzták, hogy aztán hirtelen próbálják beérni az eseményeket. A jelzésértékű dramaturgiai elemek sorrendje sok helyen felcserélődött: a szerelmi szálban még össze sem jöttek, de már szakítanak. Ki is maradt néhány jelenet, aminek a történetet kéne előrevinni: egy állatkertes találkozóra utalnak például, de nem tudjuk, miről van szó, azt pláne nem, hogy kivel. A logikátlanságokat még hosszan lehetne sorolni, de ami a legrosszabb, hogy igazi bonyodalom sincs, mégis megoldódik.
Ami biztos, hogy ez a film egy dologra jó: hogy kiderüljön, az alkotókon kívül a színészek közül ki az abszolút tehetségtelen. A térdnadrágos Kolovratnik Krisztián például az: úgy játssza a főszerepet, mintha az ötvenes Reviczky Gábort utánozná a csinibabás alkesz tündöklésében. A szerelmi jelenete pedig a cédának ábrázolt kis vörössel annyi erotikus feszültséget teremt, mintha Pompom és Vuk enyelegne. Pedig Kerekes Vica mindent megtesz, jobb híján minden szereplőre úgy néz, mintha le akarná szopni. Biztos szűk a képkivágás.
Bár a közönséghez kifejezetten rockerarcokat toboroztak a wiwen, a zenekar tagjai nem azok: nem tartják jól a hangszert, amiből ráadásul eggyel több basszusgitár van a kelleténél (Gesztesinél is akad egy, meg Mucsinál is). A generációs ellentétnek pedig nem egy újrainduló kocsmabandán belül kellene előfordulnia. "Emlékeztek 82-ben mi volt?" - kérdik közös nosztalgiázáskor. Elképzelni sem merjük, de az biztos, hogy csúnya buli lehetett, mert Bajor Imre, Mucsi Zoltán 25 éves volt akkor, Gesztesi Károly 19, míg Kálloy Molnár Péter csak 12.
Eddig Rudolf Péterről annyit tudtunk mondani, hogy tehetséges, és hogy még a Gyöngyössy-filmek sem koptattak a renoméján. Ezt már nem jelenthetjük ki. Most azt bizonyította be, hogy tehetségesen hány az ajtó mögött illetve tehetségesen fut fosni. A főszereplő Bajor Imre minden snittben elcsúszott arccal hozza a tőle megszokott seggrészeg figurát. A színészgárdában csak Stefanovics Angéla tetszett, ő is valószínűleg véletlen választás lett: Oroszlán Szonja valószínűleg nem ért rá a buta szőke szerepére. Azt biztos nem gondolta, hogy ezért a filmért mutatja meg a mellét, de nem sajnáljuk, mert legalább szép melle van. És ha ez az egyetlen karakter, ami működik, akkor már legyen fullextrás.
A színészek védelmében annyit, hogy igaza lett Kálloy Molnár Péternek, akinek azt a mondatot kellett felolvasnia a vetítés előtt, hogy "rengeteg színész mozgatja a történet szálait". Tényleg, mert más nem mozgatja. Kérdés csak az, hogy ebből film is lesz?
