Wang mestert egyrészt a TV Paprikából is ismerhetjük, ahol több önálló műsorban bemutatta a keleti szakácsművészet legínycsiklandóbb titkait, másrészt pedig Gizella utcai étterméből, Wang mester kínai konyhájából. Hazánkban elért gasztronómiai sikerei után nem is kérdés, hogy Wang mester bátran belefoghat egy olyan merész vállalkozásba mint a belváros elit-félelit szívében való új étterem nyitása.

A Mandarin Bistro elhelyezkedése már önmagában is definiálja, mit szeretnének az asztalra tenni: a Petőfi Sándor utca sarkán, a Pilvax kávéház mellett várja vendégeit a minimalista berendezésű étterem. Ezt úgy értjük, hogy egyrészt nem közvetlenül a fő turistacsapáson, a Váci utcában táboroztak le, de nem is dobták be a Mandarint a hetedik kerület vigalmi bermudájába, ahol hajnalban valami tocsogósra éhező particsordák vonulnak legtöbbször át. Tehát az elhelyezkedés iránymutató: nem lesz olyan drága és turistaszagú, hogy ne üljenek be magyarok, de nem is gyorsétteremről beszélünk, ahol a kajabevitel semmilyen varázzsal nem párosul.

A dizájn ugyanezt az átmenetet képviseli: letisztult falak, néhány jelzésértékűen ázsiai motívum, finoman duruzsoló lounge zene, kényelmes, 2-4 fős asztalok – de ehhez viszont teljesen nyitott látványkonyha társul, ahol nyálcsorgatva nézhetjük, hogyan készülnek a percek múltán az asztalunkon landoló fogások.

Első fogásként egy bátor és kellemes fúziót kapunk: lótuszgyökér érkezik libamájjal, kínai zöldségekkel, hozzá apró kenyérpogácsákkal. A mini-pitákba pálcával pakoltuk be a pikáns, de nem csípős falatokat, miközben sűrűn hümmögtünk elégedettségünkben. Az apró amuse-bouche-ban a libamáj omlóssága a lótuszgyökér frissítő nyersességével merész és remek párosítást adott.

Második versenyzőként rákkal és tojással töltött falat érkezik, mellette fekete rizzsel töltött csirkekorongok uborkaágyon, hozzá édes-csípős vagy szójaszósz. A rákot barátaim nagyon megdícsérték – én joviálisan átengedtem a falatot, mivel a tengerből jövő kincsek sajnos nem az én kincsesládámnak valók (eufemizmus fordítva: nem az én emésztőrendszeremnek találták ki). A hideg csirke viszont érdekes kombinációt adott a feketerizzsel és az öntetekkel: szerintem az édes-csípőssel ment igazán jól, de az egyik barátomtól máris kaptam, hogy szójával az igazi.

A tálalás szépsége már az első két fogásnál feltűnt, de most a harmadikra visszagondolva muszáj írnom róla. Gombaleves érkezett apró gombákkal és disznóhússal töltött tésztafalatokkal. De nem egyszerre, hanem külön: a csirkehúslevesből főzött gombaleves mindenkinek kis kancsóban került a tányérja elé, ahonnan saját tempónkban tölthettük rá a forró és ízletes levet a gombákra és a gombócokra.

Ez a szertartásosság nagyon ázsiai és szimpatikus volt. Azt az érzést adta, amit sajnos egyre ritkábban érzünk: nem kell sietni. Meg lehet állni és ki lehet élvezni az élet olyan apró, de nagyszerű örömeit mint egy jó forró és laktató leves. Mi utolsó cseppjéig kiélveztük.

A negyedik tálban tojásos panírba forgatott tőkehalak vártak elfogyasztásra paradicsomszósszal, rukkolával és kedves apró virágokkal díszítés gyanánt. Olyan finom volt a gőzölgő illat, meg annyira unszoltak a barátaim, hogy végül két év kihagyást követően megint tettem egy próbát halfélékkel. Sajnos még mindig nem az én műfajom, úgyhogy gyorsan ittam egy kis irsait megnyugtatásképp.

Mellesleg a Mandarin Bistro európaias fúzióját a fogásokhoz kínált magyar borok is fémjelzik: közel sem csak ázsiai ez a konyha és remekül kísérik a finom magyar fehérborok a fogásokat.

Az utolsó főfogás ropogós és friss kínai zöldségágyon érkező bélszín volt, hozzá tésztába csomagolt disznó- és egyéb hús mini kiviágyon. A lapátolnivalóan ízletes bélszín pikáns szósza úgy beszívta magát a friss zöldségek rostjaiba, hogy tulajdonképpen a zöldségágy tette keletiesen csípőssé. Itt, az ötödik fogásnál járva elkezdtünk viccelődni kicsit, hogy ez a nagy eszem-iszom már-már Dragon Ball Z-s méreteket ölt, ahogy Gokuék feltartóztathatatlan adagokban majszolják a fogásokat.

Végül rizstésztával-mézzel folyó kánaánként megkaptuk a desszertet is. A friss kivi, málna és sárkánygyümölcs darabok mellett édes-piros kínai babbal töltött, sült szezámmagos rizstésztagombóc, valamint imádnivalóan puha, kókuszba forgatott főtt rizstésztagombóc fekete szezámos töltelékkel került elénk.

A desszertekre is csak csupa pirospontot tudunk adni: különleges, édes, de nem sziruposan édes, nagyon eredeti tál volt a lezárása ennek a csodás vacsorának.

A Mandarin Bistro teljes menüsora még nem állt össze, de azt tudjuk, hogy körülbelül huszonhárom fogás lesz ebben a fine dining ázsiai-európai étteremben. De nem is szeretnénk bevett szakácsművészetekkel és kontinensekkel megcímkézni Wang mester új éttermét, a Mandarinnak ugyanis nem fog kelleni a kategória, hogy a környék (vagy talán a város) egyik legjobbjává váljon.