A házaspár, akik lépten-nyomon terroristákba futottak

Egy nyaralást el tud szúrni, ha leég az illető, hasmenése lesz a víztől és egyebek, de akkor mit szóljon Jenny és Jason Cairns-Lawrence?  A brit házaspárt üldözi a terrorizmus: három utazásuk során pontosan három terrorcselekmény történt. 2001. szeptember 11-én New Yorkba látogattak, épp akkor, amikor az eltérített repülőgépek becsapódtak a World Trade Center tornyaiba, majd mindkettő összeomlott.

2005 júliusában Londonba ruccantak, akkor öngyilkos merénylők robbantottak a metróban. 2008 novemberében a házaspár balszerencséje folytatódott. Ezúttal az indiai Mumbai felé vették az irányt. November 26-án a Lashkar-e-Taiba pakisztáni terrorcsoporthoz köthető merénylők 164 civilt lőttek agyon a város több pontján, de Jenny és Jason Cairns-Lawrence szerencsére a város biztonságos pontján tartózkodott, és nem sérültek meg.

A kalandor, aki ötletet adott Charles Darwinnak

A norvég Nicholas Lawson 1806-ban hagyta el a szülőföldjét, hogy a tengeren kalandozzon, ám 1809-ben kalózok fogták el, és rabszolgasorba vetették. A férfinak sikerült megszöknie, egyenesen az Egyesült Államokba, ahol 1812-ben a brit-amerikai háború során az amerikai haditengerészethez került, sőt, ki is tüntették. Miután leszerelt, előbb Angliában, majd Kanadában telepedett le, ahol aztán kereskedni kezdett, de 1816-ban csődbe ment.

Katonai tapasztalatát kihasználva csatlakozott a chilei hadsereghez, és némi sikerek után kinevezték a Galápagos-szigetek alkormányzójának. 1835-ben egy napon Lawsonnak egy hajónyi természettudóst kellett vendégül látnia. Miközben felszolgálta nekik a vacsorát, félvállról megemlítette, hogy pusztán a páncéljára pillantva tudja, melyik szigetről származik egy teknős. Az egyik vendég érdeklődését felkeltette az a gondolat, hogy a környezet változásai az állatfajokban is megmutatkoznak. Ezt az urat Charles Darwinnak hívták, és Lawson megjegyzésének hatására tovább tanulmányozta a szigeten élő fajokat.

A férfi, aki folyton csatatereken lakott

Wilmer McLean soha nem harcolt az amerikai polgárháború egyetlen csatájában sem, mégis úgy hozta a sors, hogy rendre olyan helyeken élt, amelyek aztán csatatérré lettek. Az 1861-es Blackburn's Ford-i csata alatt egy unionista gránát csapódott a konyhájába, majd három nappal később a  Bull Run-i csatában (Blackburn's Ford a Bull Run mellékfolyó átkelőhelye volt) P. G. T. Beauregard

főhadiszállásként elfoglalta McLean házát.

1863-ban, az egy évvel későbbi második Bull Run-i csata után McLean és családja Appomattox Court House-ba költözött. Két évvel ezután Robert E. Lee konföderációs tábornok a virginiai faluban megadta magát Ulysses S. Grant uniós tábornoknak, de mindkettőjüknek szüksége volt egy házra, hogy aláírhassák a megállapodást. Az első embert választva, akit meglátott, Charles Marshall konföderációs ezredes megkérte McLeant, hogy használhassák az otthonát. Miután a dokumentumot aláírták, az uniós tisztek egyszerűen kifosztották a házat: elvitték a család asztalát, székeit, gyertyatartóit, sőt még McLean 7 éves lányának babáját is. Így élte meg szegény Wilmer Mclean a háborút.

A gyilkos, aki megvette a Central Parkot

Daniel Sickles-nek sem volt hétköznapi élete, a pletykák szerint szexuális partnerei között volt II. Izabella spanyol királynő és Mary Todd Lincoln, az amerikai elnök felesége is. Kapcsolatai ellenére nagyon felzaklatta, amikor felesége, Teresa Bagioli megcsalta Philip Barton Keyjel, Frances Scott Key zeneszerző fiával. Sickles nem tudta elviselni a hűtlenséget, és fényes nappal meggyilkolta Keyt. ám a férfi ügyvédeinek sikerült meggyőzni az esküdtszéket, hogy nem tudott uralkodni az érzelmein. Felmentése volt az első sikeres példája az ideiglenes beszámíthatatlanságra alapozó védelemnek.

És noha gyilkos volt, Sickles a törvényalkotásban ért el fényes karriert. 1847-ben beválasztották a New York-i képviselőház soraiba, majd meggyőzte a New York-i városi tanácsot, hogy hagyja jóvá annak a közel 750 hektárnyi területnek a megvásárlását, amelyből végül a Central Park lett. 1847-ben, politikai karrierje után Lincoln elnök kinevezte Sickles-t George Mead uniós vezérőrnagy mellé. A gettysburgi csata során Sickles határozottan figyelmen kívül hagyta Mead parancsát, hogy a csapatok ne foglalják el a Peach Orchardnál lévő állást. A történészek nem értenek egyet abban, hogy Sickles döntése mennyire volt hatékony. Egyesek szerint az unió javára fordította a csatát, mások azonban úgy vélik, pimaszsága majdnem az északiak vereségét okozta. 

A történelem első repülőgép-eltérítője magyar dinoszauruszkutató és majdnem Albánia királya volt

Az 1877-ben született báró felsőszilvási Nopcsa Ferenc elmagyarosodott román nagybirtokos családból származott. Nagyapja, Nopcsa László nevéhez legendás történetek kapcsolódtak,

és Szegény gazdagok című regényében róla mintázta Jókai Fatia Negra rablóvezér alakját.

A történet szerint az öreg Nopcsa, Hunyad megye főszolgabírája felkereste a lakásán Jókait, kitette az asztalra a pisztolyát, és „finoman” megkérte az írót, hogy fejezze be a regényt, és utána felejtse el a családot.

Az ifjú Nopcsa Bécsben tanult, amikor a húga a családi birtokon dinoszauruszmaradványokat talált, és  a mindössze 18 éves természettudós vállalta, hogy besorolja a leleteket. A paleontológia felé fordult hát, és a Magyarosaurusnak elnevezett ősállat kis méretén eltöprengve felvetette, hogy az élettér szűkössége okozhatta. Az izolált zsugorodás (a törzsfejlődési törpenövés egyik formája, amelynek során nagy testű állatok – főleg emlősök, de megfigyelték dinoszauruszok maradványainál is – méretei jelentős mértékben lecsökkennek elszigetelt körülmények között) elméletét ma már széles körben elfogadják.

Erdély román megszállását követően Nopcsa Budapestre menekült, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe ment tovább. A kommunistáktól nem kapott útlevelet, így elhatározta, hogy úgy hagyja el az országot, hogy hamis papírokkal feljut egy repülőgépre, majd eltéríti – és ezzel

ő lett a történelem legelső repülőgép-eltérítője.

Éveket élt az albánok között, és ő volt az első, aki lejegyezte Albánia geológiáját és néprajzát. Olyannyira fontos figurává vált, hogy majdnem Albánia királya lett, de mégsem jött össze, így az I. világháború idején már Gorlopán Péter néven, magát juhászként álcázva kémkedett a Monarchiának Romániában. A háború után 1925 és 1929 között az Állami Földtani Intézet igazgatója volt, majd miután lemondott tisztségéről, Bécsben telepedett le. Hosszú éveken át tartott fent szerelmi viszonyt titkárával, az albán származású férfival, Bajazid Elmas Dodával, ám

(Források: Listverse, Wikipédia)