A filmben egyszer csak sötétség lesz. Számoltam, mintegy tizenhat másodpercig néma és álló vakfolt az egyébként színes, szélesvásznúban. Csak a franciák mernek ilyet beletenni (Bíbor folyók, rendező: Mathieu Kassovitz). Aztán persze kiderül, hogy ez a vakfolt nagyon is kell, játszik, sőt poénra megy - de nem mesélem el. Ezért tanulságos thriller ez a mozi: láthatod, mi a különbség a már jócskán unt amerikai és európai sztorifaragás (rejtvénykezelés, stílus stb.) között. Közben persze izgulhatsz is, mert rémes ügyben nyomoz kedvencem, Jean Reno felügyelő és társa, Vincent Cassel. Egyre másra találnak hullákat az örök hó és jég birodalmában, valahol a francia Alpokban, fent a csúcsok közelében. És a hullákban valami üzenetet sejtenek, amit a következő borzalom megerősít. De nem kell rémüldöznöd, hogy milyen állapotban látod ezeket a tetemeket. Mert ennek a francia mozinak specialitása, hogy nem lesz hányingered, csak érdeklődni fogsz, hogy mi a túró lehet a gyilkosságok mögött... De mindjárt itt a másik különbség is: se közben, se a végén nem derül ki igazán, mi a rejtély megoldása, legalábbis nem rágják a szádba, ahogy Hollywoodban szokták. Úgy nagy vonalakban sejted, mi lehet, de még némi fejtörés után is maradnak fehér foltok. Ettől lesz izgalmas a krimi.
Jean Reno sármja, hogy csak néz és szótlan. Te se tudod, mit gondol, társa sem, aki segítene neki. Eredetileg két különböző ügyön dolgoznak, de aztán öszszekapcsolódnak a szálak, sőt egymásra is lesznek utalva, de Reno folyton csak azt hajtogatja, hogy egyedül dolgozik.... Majdnem ráfázik, de csak azért is ez a mániája. A helyszín valami eldugott falu a nagy hegyek lábánál, benne szuper egyetem, lökött professzorokkal, elitista diákokkal és sok-sok gyanúval: a high tech és a tizenkilencedik század találkozik - hóvihar, amely éjszaka, a nagyobb rémület kedvéért szakadó esőbe megy át, meg könyvtár. Érdekes, hogy a könyv, mióta állítólag kezd kimenni a divatból, milyen jó krimiforrás: A rózsa neve óta egy sor mozi túrja fel a sátánista, kabalisztikus, meg egyéb őskönyvek, könyvtárak titkait, s a betű mindig vérrel és rejtéllyel keveredik.
Krimi, thriller és szerelmi bonyodalom nehezen keveredik, Amerikában inkább. Itt próbálkoznak vele, de csak halványan: Renót, a felügyelőt nem köti le az ilyesmi, bár egy picit megcsapja az izgalmas Nadia Fares varázsa, de van rá oka, hogy visszahőköljön, bonyolult is, meg egyszerű is. A nő szép, bár olyan, mint a smirgli - hogy tudják a filmben összehozni, hogy mégis csábító legyen? Ez már csak negyedében francia sajátság, valójában lestrapált geg. Mint ahogy a sztori "elméleti" háttere is az: a gének elkorcsosulása. (Zola üdvözletét küldi....) Ha ezekre a kacatokra nem figyelsz, a sztori kanyarjait tekintve - és persze képileg - elviselhető mozit láthatsz.
Két amerikai panelt viszont nem úszol meg: az üldözéses jelenetsort és a kick-box balettet. Azért ez is más: van abban valami gall báj, ahogy ebben a moziban felülírják a hollywoodi (vagy hongkongi) programot. A nyomozó például leáll bunyózni a gyúrt agyúval, de előbb - hogy fair legyen a játék - lerakja stukkerját és rendőrigazolványát. Ha egyszer ők találták ki az egyenlőséget, akkor az a krimiben is játszik. És nemcsak a közrendőr stupid, Reno is tud nagyot tévedni, pedig magas sarzsi, ráadásul főszereplő. Mert hogy arrafelé nem szeretik az egyenruhát: állítólag az egy anarchista kultúra.
Négyes skálán mérve: két - na jó: két és fél - pontot megér.
