A tavalyi szemle terméséből az utolsó alkotás is a mozikba került. Kocsis Ágnes Friss levegője megkapta a legjobb első filmes rendezői díjat, majd sok, köztük neves külföldi fesztiválon szerepelt, míg végül megérkezett a hazai nézőkhöz. Félő azonban, hogy - mint oly sok magyar film esetében - az érdeklődők már a szemlén megtekintették.
Két nő áll a Friss levegő történetének középpontjában. Viola negyvenes nő, egyedül neveli nagykamasz lányát. Az asszony az újságok társkereső rovataiban és a magányosok klubjában kutatja élete párját. Napközben pedig dolgozik. Az egyik metróaluljáró nyilvános vécéjét takarítja. Angéla egy ruhaipari szakközépiskola tizenegyedik évfolyamának tanulója, s minden álma, hogy sikeres divattervező legyen. A lány rühelli anyja foglalkozását. Viola és Angéla alig beszél egymással, s kettejük elidegenedett kapcsolatát ismétlődő rituálék jelzik. Amint az anya hazajön, a lánya szellőztet, kitárja az ajtót és az ablakot, esténként pedig undorral tolja el magától a krumplis tésztát. A munkából hazatérve Viola monomániásan tisztálkodik, szinte véresre súrolja magát a kádban. Egyetlen dolog köti össze őket, a közszolgálati televízió által sugárzott, Polip című maffiaellenes olasz sorozat. Ezt a világért sem hagynák ki, sőt a széria minden egyes darabját videóra is rögzítik. Ki-ki egy-egy alkalommal szünetelteti a felügyelő kalandját. Angéla hirtelen felindulás után Rómába akar utazni, de az olasz nyelv ismeretének hiánya miatt a határról visszakerül Budapestre. Violától pedig egyszer elrabolják az aznapi bevételt, a támadás nyomán az asszony megsérül, és kórházba kerül. Ez utóbbi esemény döbbenti rá a lányát arra, hogy nem a munkahely, hanem a tisztességesen végzett munka minősíti az embert. Újraindítja az ideiglenesen bezárt nyilvános vécét, a néző pedig megkönnyebbülten hallgatja az öblítő zubogását.
A minimálisra redukált történetet a rendezőnő és Andrea Roberti írta, akit a stáblista másodrendezőként is feltüntet. Kettejük közös munkája azt a régi igazságot juttatja a néző eszébe, hogy attól még nem lesz feltétlenül izgalmas egy film, ha nem történik benne semmi. A külsődleges események, fordulatok hiánya szükségszerűen irányítaná a figyelmet a szereplők belső világára. De ott sem történnek nagy dolgok. Angéla abban az életkorban van, amikor az anya iránti ellenszenv természetes jelenség, s csak idő kérdése, hogy kinője. Már csak azért is, mert olyan bájos és ártatlan kislányról van szó, aki páratlan a korosztályában. Viola magányos nő, aki már megtapasztalta, de újból és újból átéli a férfiak gyengeségét és kisszerűségét. Amikor a rendezőnő elfeledkezik arról, hogy tézisfilmet készít az elidegenedésről, néhány szép és hiteles jelenettel ajándékozza meg a nézőt, hála Nyakó Júlia és Hegyi Izabella játékának. Vélhetően ezeket a perceket jutalmazták a szemle bírálói is.
Zavarba ejtő film a Friss levegő. Nem tudjuk eldönteni, hogy amit látunk, az a jelenkori magyar valóság ismeretének teljes hiányából fakad-e, vagy a miliő, a gesztusok, a magatartásformák tudatosan idézik meg a középső Kádár-korszakot, érzékeltetve a reménytelen mozdulatlanságot. Félő, hogy inkább az előbbiről van szó. Kezdettől fogva érezzük, hogy amit látunk, az jelképes értelmű is. A cím utal a légfrissítő permetekre, amelyekkel az anya a munkahelyét és az otthonát akarja szagtalanítani. De értelmezhetjük akár felszólításként is: engedjünk friss levegőt az életünkbe, emberi kapcsolatainkba. De hogy kerül ide a vécé? Az illemhely minek a szimbóluma? Járhat-e az ember jelképesen a mellékhelyiségre? Ami az íróasztal mellett ötletesnek és mély értelműnek tűnhetett, az legfeljebb döcögve és erőlködve működik a filmvásznon. Mert mégsem korunk agorájáról van szó, még ha az alkotók szerint vannak visszatérő vendégek is.
