Talán már nem is tudni, a tojás volt előbb, vagy a tyúk...illetve, hogy frappáns vargabetűvel cikkünk témájához kanyarodjak, a filmekben látható közhelyeket a rendőrökről koppintották, avagy a rendőrök valóban olyanok akarnak lenni, mint amilyet a filmvásznon látható kitalált kollégáik látszanak. Ahogy jöttem ki a moziból, furcsa flessem volt, a bevásárlócentrumban járőröző szerv tökéletesen utánozta John Wayne legendás sheriffjét, ahogy enyhén széttartó lassú léptekkel, hüvelykujját szíjába akasztva és térdéig lógó pisztolytáskájába soha bele nem botolva tartotta szemmel a vásárlási lázban égő tömeget, és a benne megbúvó gyanús elemeket. Aztán kinn a parkolóban a nyári meleget kitárt ajtajú autóban átvészelő egyéb közegek nem mást, mint az ismert ragacsos öntettel leöntött fánkot ették, mellé nagyokat kortyolva a papírpoharas kólából! Mint a filmekben, és már nem is kell kötelező jelzőként kitenni: az amerikai filmekben. És egy futó pillantásban tudomást sem szerezhetünk belső dolgokról. A nehéz szolgálat bizonyára a valóságban sem családbarát, a bűnözők és más rossz utat járók üldözése is eléggé stresszgerjesztő tényező, amelynek oldását nyilván sokan végzik egy kis esti ivászattal. Ami természetesen nem baj, mivel a rendőr is ember.
Egyszóval, se szeri, se száma a filmvásznon látható rendőr-tárgyú közhelyeknek, ezért magasan képzett és nagy gyakorlattal rendelkező hollywoodi forgatókönyvírók hatalmas energiát fektetnek ezek kiküszöbölésére, hiszen egy unalmas sztereotípiákkal telezsúfolt film még az oly hatékony bevezető reklám és marketinghadjárat ellenére sem fogja elnyerni a közönség kegyeit, ami egyenlő a bukással. A Függőség című film is tele van ismert zsaru-panelekkel, ám becsületére legyen mondva, egyszerű, ám nagyszerű csavarintásokkal legnagyobbrészt sikerül ezeket az unalombombákat hatástalanítani, így egy izgalmas, feszült és színvonalas lélektani-krimit láthatunk. Ismerjük a zsaru-filmek egyik legfőbb misztériumát, a partnerséget. Egy zsarunak a legfőbb bizalmasa, barátja a társa, hiszen bevetésen az ő kezében van a biztonsága, és viszont. Egy jó zsarupáros közti kapcsolat szorosabb szinte, mint a vérségi kötelék. Jessica (Ashley Judd), a fiatal, frissen kinevezett nyomozó apja is rendőr volt, ám egy tragikus esemény folytán apjának mostanára rendőrfőnökké avanzsált társa (Samuel L. Jackson) nevelte fel, féltő gondoskodással. Nem csoda, hogy új kollégái is hátszelesként tekintenek rá, ám kijelölt társa (Andy Garcia) úgy tűnik, mindenben segíti.
Filmbéli közhely az iszákos rendőr figurája is. Ez esetben viszont az italozó rendőr egy csinos fiatal nő, aki ráadásul első felderítendő esetének legfőbb gyanúsítottja. A megoldandó ügy egy sorozatgyilkos esete, akinek áldozatai mindegyikével volt szexuális kapcsolata a fiatal rendőrnőnek, ráadásul nem éppen megalázóan józan állapotban. A kigyúrt és szexis kocsmakakasok kivétel nélkül mind halottak, kezükön egy-egy elnyomott cigaretta nyoma.
Phil Kaufman, a film rendezője nagy energiát szentelt a főszereplő Jessica figurájának sokrétű és hiteles megalkotására, ebben jó alapanyagra talált Ashley Judd személyében. A pszichológiai hitelesség eddig is Kaufman nagy erénye volt, nem véletlenül jelölték Oscar-díjra egy igazi lélektani regény feldolgozásáért (Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége/forgatókönyvíró-rendező). A vékony, törékeny alkatú Judd félelmetesen robbanékony az akció jelenetekben, ám ami fontosabb, tekintete egy alkoholista fátyolos tekintete, és néha megcsillan benne a szerephez nélkülözhetetlen pszichopata vadállat. Végre látni amerikai filmben egy alkoholista hitelesen megtört tekintetét és az ehhez járó táskás szemeket, és mindezt egy fiatal nőn! Kaufman másik érdeme a sztori csavaros bonyolítása, talán még a legrutinosabb thriller-rajongók sem sejthetik már a film elején, ki a gyilkos valójában. Ebben a filmben még maga a főszereplő sem tudja biztosan, ki követte el a véres bűntetteket. Hitchcocki suspense, a mindenséget a részletekben megmutató, látványos szuperközelik, feszes cselekmény, bravúros színészi alakítások.
Tulajdonképpen a maga műfajában hibátlan alkotás, zsarufilm, de nem fogy el benne egyetlenegy fánk sem!
