Woody Allen, úgy tűnik, mostanában "tiszta" filmeket szeret csinálni. A Match Point gyönyörű példája volt annak, hogy egy klasszikus bűn-és-bűnhődés - vagy bűn és bűn, vagy ahogy tetszik: bűn és bűn és bűnhődés - -történetet klasszikus, kitartott stílusban, finom iróniával átszőtt műfaji következetességgel milyen gyönyörűen lehet elmesélni. Most könnyedebbre vette a hangvételt, bár a tematika ismét a kriminalisztika vidékéről kölcsönöz ihletet.
Egy fiatal újságírótanonc - úgy tűnik, Woody Allen új protagonista-üdvöskéje Scarlett Johansson lett -, Sondra Pransky egy híres színész meginterjúvolása végett utazik a ködös Albionba Amerikából, ám az izgalmak csak akkor kezdődnek, amikor az interjú végeztével ellátogat egy varázsló show-jára. És hát ki más bújt a szerencsétlen kis showman bőrébe, mint maga a direktor, aminek láttán sokan fáradtan sóhajtanak majd fel, részemről azonban mindig örülök, amikor meglátom a harminc éve ugyanannyira kopaszodó és ugyanolyan frusztráltan pislogó, idiótakeretes-szemüveges alakját.
Szóval itt a show, a fiatal hölgy pedig természetesen kiválasztatik a közönségből, mint a de-materializáló csodaművelet vállalkozó kedvű alanya. Amikor azonban bebújik a boxba, tényleg láss csodát: egy szellem kezd élénk párbeszédbe vele. Ő ugyanis egy nemrégiben elhunyt újságíró, aki elszántan szeretné kollegináját utolsó fülesével ellátni. Az információ sikamlós: a híres Lord Lyman fia, Peter Lyman maga a tarotkártyás gyilkos. Nem is olyan nehéz a közelébe férkőzni, mindössze az az apró nehézség áll fenn, hogy Peter Lyman (Hugh Jackman a film legeredetibb alakítását nyújtja) iszonyúan jóképű és a legangolabb gentleman meg a leggentlemanabb angol. Sondra az apjának álcázott csetlő-botló varázslóval az oldalán úgy dönt egyedül megváltja a világot, vagy legalábbis Angliát, csakhogy ezzel egyidejűleg saját magát - és szívét - is veszélynek teszi ki - már ha elhisszük, hogy valóban Lyman a gyilkos.
Woody Allen mesterien könnyed történetvezetéssel, eleganciával és játékossággal irányítja szereplőit a cselekmény kellően fordulatos és kellően kiszámítható labirintusában. Ezelőtt a Match Point is már-már kihívóan átlátszó történetével hatott, a Füles erre csak rákontráz. Rendezője igazi arisztokratikus eleganciával vezényli le évente esedékes, ügyes ujjgyakorlatát.
