Ha még nem tudták volna, milyen nehéz egy 185 centis férfit megölni, hát most megtudhatják: az istennek sem akar meghalni, pedig méreggel itatják, fejbe verik, nyomorgatják a fürdőkádban. Mert hogy Az ördög háromszöge thriller, amelyben két nő - a feleség, meg a szerető - nem bírják már tovább cérnával, inkább vállalják a főbenjáró bűn kockázatát. Persze, más lesz a dologból - nem mondom meg mi -, de azzal együtt nem igazán hajmeresztő az ügy. Különben is eddig úgy volt, hogy ha két-három nagy színész játszott egy filmben, egymást is vadították, egyre izgalmasabb játékra ösztökélte őket a versenyhelyzet. Itt Sharon Stone és Isabell Adjani adja a két nő figuráját, de valahogy egymást rontják: pedig micsoda nagy volt Adjani a nem is tudom miben, és Stone is kitett magáért (na nem annyira) legutóbb a Casinóban, most viszont valahogy lehűtik egymást. Vagy a sztori olyan fád? Sehogy sem tudtam beindulni rájuk. A vége felé az a bizonyos poén, amit nem mesélhetek el, azért feldobja a dolgot, úgy is mint színészi munkát, akkor meg azon kell törnöd a fejed, hogy hoppá, hogy is van ez? Mire megérted, már kigyulladnak a lámpák, lehet hazamenni - ami azért jó pont a rendezőnek, Jeremiah Checiknek. Kínomban az is eszembe jutott, hogy szegény Sharon Stone, folyton ilyen gyilkolászós nőciket kell szexepiljébe csomagolnia, ebből előbb-utóbb skatulya lesz, jó lesz vigyázni ott Hollywoodban! (Remélem, veszi ott valaki, amire célzok.) A filmszitu egyébként maga a korszellem, mármint ahogy utálják a férfiakat: a két nő természetesen, ezért találták ki a gyilkosságot, ám később egy magándekás (nő) is bekapcsolódik a társasjátékba, és tőle is ezt a korszellemes férfiutálatot hallhatjuk, igaz, olyan nyomdakész megfogalmazásban, hogy a hülye is megértse. Minderre a férj (és szerető), Chazz Palminteri persze még rátesz egy lapáttal. (Ez a dolga a forgatókönyv szerint.) Ám ha ilyenek a férfiak, nem csoda, ha lassan zárójelbe teszik őket, a lányok pedig meg lesznek magukban. Tudom, hogy itt nem nagyrealizmusról van szó, csak egy krimiről, de azért mégis. Még jó, hogy gonoszkodásban Sharon Stone sem marad le, úgyhogy a férfiak egy majdnem döntetlennel megússzák. Sikerült elérni, hogy - túl ezen a csendes férfiutálaton - a film ne mondjon semmit. Azt mondják, ez Hollywood legújabb mániája: annyiszor ráfizettek már arra, hogy valami divatos jelszó mögé álltak. A mai világ amúgy is olyan gyorsan változik, ki bírná ezt ehető gondolatokkal. Szóval, mostanában nincs tanulság, legfeljebb valami halvány sugallat, amit csak a vájt fülűek hallanak meg, azok meg nem járnak moziba. És tényleg, a legújabb szuperprodukciókban csak annyit kapsz, amennyit látsz: mi erősek és szépek vagyunk. És természetesen jók. Ők rosszak, rá is fáznak. Pont. Kell ennél több? Legfeljebb akkor van baj, ha erotika is keveredik a dologba, de az is megoldható: jégcsákány vagy fürdőkád ellensúlyozza az érzékiség csábítását: aki rosszalkodik, ott is kikap. És miközben erénycsőszködsz, azért kukkolhatsz is egy kicsit. Mindenki megkaphatja a magáét. Még az is, aki sohasem látott ilyen fürdőkádas krimit. (Mit mondjak, volt egy pár...)Végül a maga módján ez egy felvilágosult mozi: a hagyományos háromszögdrámákkal szemben itt a két nő nemcsak tud egymásról, de bizalmas barátnők is, kitárgyalják az (undok) férfit, meg hogy ki mit lépjen. A koreográfia közös. Ez már egy új világ. Valamit mégis csak kapsz háromszázötvenért.
