A celluloidromantikát fáradhatatlanul szomjazó, ébren szendergő mozizóknak e mostani, szép, simogató ősz néhány hete már szerzett örömet, nem is kicsit. S aki megnézte a Sztárom a párom című opust, joggal vágyhatott repetát. Így aztán igencsak jól időzítettek a forgalmazók e mostani dolgozattal.
A műfajon kívül egyébiránt összekötő kapocs még a fentebb emlegetett filmmel az itt s jól játszó, csudaszép Julia Roberts, s a párhuzamoknak ezzel még koránt sincs vége, ha másfelé húznak is. Merthogy filmünkben osztálytalálkozót ül a Micsoda nő!-t cirka tíz éve elkészítő stáb: nem hiányzik Richard Gere színész és Garry Marshall rendező sem az egykori nyertes csapatból. S habár ez nem az akkori mese folytatása, ezt senki sem próbálja meg a szánkba rágni, legkevésbé a leleményes hazai címadó. Így megy ez.
Jelen esetben adott egy vezető publicista New Yorkban, akit hímsoviniszta cikkei miatt idős hölgyek vegzálnak az utcán (a macskáját meg Kurzívnak hívják), és éppen kirúgják állásából, mert fiktív elemekkel dúsítva írt egy vidéki lányról, aki az oltár elől az utolsó pillanatban menekül el aktuális vőlegényétől, amúgy, mondhatni, rendszeresen. Hősünk felkerekedik hát megtudni az igazságot: a lelkes riporter olyan jól megfigyeli a bájos leányzót, hogy a végén aztán ő is várhat rá a csinos kis kápolnában, s addigra már ismeri, szereti őt az egész család, a helyi baseballcsapat és a fodrászszalon személyzete. Az öreg gigoló az állását is visszakapja, kibékül minden régi ellenségével, és buddhista szerzetesnek szegődik, habár ez utóbbit már nem mutatják, de elképzeljük.
Persze rendben, szóljon csak a régi nóta, úgyis ezért ültünk be megint, de itt már túl sok a fásultan elővezetett, fáradt ötlet, suta humor, cikisen giccses jelenet. Akad azért kivétel is, számuk viszont igen csekély.
