Bret Easton Ellis örömmozijának büdzséjét a Kickstarteren dobták össze a rajongók, erre most mindenki lehúzza. Elmondom, miért nincs igazuk.
Kézenfekvő őrültségek
Valamikor a nyáron került fel a YouTube-ra a Vétkek völgyéhez egy markáns technicolor-hatásúra színezett előzetes, kreált kópiahibák között lebbentek a mellek és a véres kések, amolyan grindhouse-os, exploitationös atmoszférát keltve. A videó csalóka volt ugyan, de előrevetített egy olyan projektet, amit az év 50 legvártabb indie-filmje között emlegettek olyan országokban, ahol egyáltalán mozikba kerül 50 indie-film egy évben.
[img id=520434 instance=1 align=left img]Ehhez persze kellett, hogy az egész Bret Easton Ellis és Lindsay Lohan neve alatt fusson, előbbi jegyzi ugyanis a forgatókönyvet, utóbbi pedig... Őt nehéz hova tenni. Ő a közelmúltban kivívott magának egy celebstátuszt, sem komoly színésznőként, sem klasszikus jócsajként nem tartja már számon a közvélemény. Hova máshova igazolt volna mint egy önmagát direkt szemétként aposztrofáló filmbe? És jól is mutat ebben a ribancszerepben, egy tipikus milliomos Ellis-hős eltartottjaként, egy olyan sztoriban, ahol az író szokása szerint milliomos, drogos és gátlástalan fiatalok szexelik át a játékidő nagy részét. A végeredmény engem teljesen meggyőzött. Arról, hogy ez egy tök szórakoztató B-film.
Feel-good movie
Meglehet, nincs sok eredetiség benne, sőt nem is az exploitationöket idézi, sokkal inkább az újrahasznosító Tarantino hosszú beállításait és sokdumás megoldásait, amit többször le is nyúl. S ez mind felfogható akár a metatext szubtextjének az allegóriájaként, ha erre igény támad, meg felfogható egy, az érdeklődést egészen sikeresen fenntartó, de hangsúlyosan low-budget (250 ezer dollár) thriller-féleségként, amiben vannak mellek is. Meg egy cameózó Gus Van Sant, egyelőre nem fejtettem meg, minek. Illetve lehet, hogy épp az ő személye árulkodik leginkább az egész koncepcióról: csináljunk egy filmet, csak hogy jól érezzük magunkat. Legyen benne gyilok, szex, pár haver és hé, jut eszembe, itt kipróbálhatnád azt a beállítást, amit a múltkor meséltél, amikor úgy betéptünk annak a pornósnak a házibuliján, hogy... tényleg, azt a csávót is vegyük bele! (Utólagos bejegyzés: Isten látja a lelkem, poénból írtam ezt le és csak a fickó neve, James Deen keltett gyanút, de rákerestem: tényleg pornós!) Na, valahogy így képzelem el. De ezek jópofa dolgok, a felelőtlenség fiatalos könnyedsége hatja át és ahol bénázik kicsit, még ott is szerethető.
Too Many Friends
A főszereplőnk egy sokadik Patrick Bateman-lenyomat, fele annyira sem pszichopata, inkább csak szemét és gátlástalan, trash-filmesen egydimenziós. A szerelmi sokszögben részt vesz még a csaja, a csajának csóró (ex?)szeretője, annak jelenlegi barinője, meg néhány jövő-menő mellékszereplő. Mint általában, Ellis karakterei minél gazdagabbak, annál kevésbé szociális lények, újabban pedig még vacsoraasztalnál is szívesebben bújnak okostelefonjukba, minthogy valós beszélgetéseket folytassanak egymással. Érdekes adalék: épp erről a jelenségről szól a Placebo most futó slágere, a Too Many Friends, amelynek videoklipje egyrészt egy, a Vétkek völgyében látotthoz hasonló luxusvillát idéz meg, másrészt létezik egy olyan verziója, amelyben épp Ellis narrál összekötő szöveget. Ez persze a filmhez nem ad hozzá, pedig lehet, hogy jó lett volna még bevonni pár havert, a jobb reklám érdekében. Így csak én ajánlom felelőtlenül.
Kinek ajánljuk?
- Akik amúgy elvannak a másodvonalbeli filmcsatornák éjszakai kínálatával is.
- Kitartó Bret Easton Ellis-rajongóknak.
- Akik tudják értékelni a low-budget függetlenfilmek néha ügyetlen báját is.
Kinek nem?
- Akik egy nagy volumenű hollywoodi thrillert remélnek.
- Akik a nevek láttán pornó-szekvenciákban is bíznak.
- Akik nem tolerálják ha csöccsel és vérrel akarnak eladni egy filmet.
10/7
