Friss hajtás a krimimozi-kultúra ágas-bogas világfáján, avagy egy Donni Brasco Párizsban. Kisügyes thriller a francia filmtörténet legsikeresebb darabjainak modorában.
A nagymúltú francia filmgyártás időtlen idők óta híres izgalmas krimijeiről. Néhány évtizede még Jean-Paul Belmondo és Alain Delon filmjei képviselték az európai moziipart a celluloidpiac ezen preferált szegmensében; mostanság pedig a Luc Besson-i iskola egykori nebulói kápráztatják el a világot remekbe szabott thrillerjeikkel. A jelek szerint a gall rendezők is ismerik az idevágó, járt és járatlan utakkal példálózó bölcsességet: kedvtelve nyúlnak a poros dobozú klasszikusoktól. Olivier Marchal Gengszterek című mozija legalábbis erről tanúskodik.
Simon Messena (Richard Anconia) különleges ügynöknek nem mindennapi feladattal kell megbírkóznia, a Franck fedőnéven tevékenykedő szupervigéc aktuális küldetése, hogy beépüljön a párizsi maffia köreibe. Sikerrel abszolvája a munkaköri leírásában foglaltakat, sőt, olyannyira jól végzi a dolgát, hogy még Kicsi Claude-nak, a helyi alvilág egyik leghírhedtebb figurájának barátságát is sikerül elnyernie. Egy közös - hét ember legyilkolászásával és nyolcvanmillió franknyi drágakő meglovasításával végződő - akciójukat követően Francket és barátnőjét, Ninát (Anne Parillaud) lekapcsolja a rendőrség - a film tulajdonképpen hősünk előzetes letartóztatásának történetét meséli el.
Richard Anconia remekbe metszett alakítással kápráztat el minket: teljes mimikai eszköztárát latba vetve igyekszik megformálni a veszedelmes helyzetbe keveredett titkosügynök figuráját. A barátnőjét - és egy prostituált bőrébe bújva tevékenykedő nyomozót - alakító Anna Parillaud úgyszintén brillírozik: a Nyikitában megismert (kedvelt, imádott) színésznő feltűnő érzékenységgel, hitelesen alakítja nem túl fajsúlyos szerepét. A mozi legnagyobb erőssége éppen a színészi játék, a fő- és mellékszerepekben domborító kiválóságoknak hála még a gyengécske forgatókönyv és a kidolgozatlan dramaturgia sem ront sokat az élvezeti értékén.
