Néha elég egyetlen figura, hogy úgy érezzük: köszi, de ezt nem akarjuk újra látni!
Sok minden tönkre tud tenni egy filmet a rossz rendezéstől a vacakul megírt forgatókönyvön át az elviselhetetlen zenéig. Meg persze a karakterek is, akik nem passzolnak oda, és lehet bármilyen jó a film, egyszerűen összerándul a gyomrunk, amikor ezek a figurák megjelennek, és csak reménykedni merünk, hogy minél kevesebb játékidőt kapnak. Következzen öt idegesítő szereplő, aki szinte teljesen kicsinált egy amúgy remek filmet.
Willie Scott – Indiana Jones és a Végzet Temploma (1984)
Oké, elismerem, hogy ez a film nem annyira remek, sőt, ez talán a legrosszabb Indiana Jones, ami valaha készült, de valljuk be, ebben nagy szerepe volt a Kate Capshaw által alakított Willie Scott karakterének is. Az egy dolog, hogy a sztori sincs igazán kidolgozva, de ez a csaj nem csak a legrosszabb kalandfilm-sztereotípia, de azon belül is csak egyetlen dologra képes:
nyögdécseléssel, jajveszékeléssel és óbégatással vezeti fel a végeláthatatlan sikoltozásokat.
És bár maga Steven Spielberg sem rajong a Végzet Templomáért, ő nyert a legtöbbet a filmen: 1991 óta boldog házasságban él Capshaw-val.
Fabienne – Ponyvaregény (1994)
Nem is lehet annyi remek karaktert kitalálni, mint amennyi egy-egy Tarantino-filmben bele van szuszakolva. Tényleg nem, ugyanis a forgatókönyvíró-rendező kultfilmje se végig olyan élvezetes: a pörgő párbeszédek, a visszafelé működtetett, labirintus szerű elbeszélőmód és az emlékezetes szereplők mind-mind beleégtek a tudatunkba, és a popkultúra részeivé váltak. Ahogy az az egyetlen figura is, akinél irritálóbbat nemigen láttunk még a vásznon: a Maria de Medeiros által alakított Fabienne ugyan fontos szerepet tölt be a sztoriban, hiszen az ő feledékenysége miatt megy vissza Butch (Bruce Willis) a lakására az óráért, de azért
amikor a lány már egy ideje a vásznon van, úgy érezzük, menjen a francba, és toljon be egy áfonyás palacsintát!
Ruby Rhod – Az ötödik elem (1997)
Luc Besson kultikus sci-fi őrületébe igazából elég jól passzol a Chris Tucker által alakított Ruby Rhod. A karakter
a mindent elárasztó influencerek korában még aktuálisabb, mint a film bemutatójakor,
hiszen a folyamatos figyelmünkre vágyó, harsány egoizmust ma még inkább csúcsra járatja az internet. Ettől függetlenül akárhányszor megjelenik Ruby a filmben, az olyan, mintha üveggyapotot szórnának a szemünkbe.
Ez is érdekelhet
Ők minden idők legirritálóbb tévés karakterei
Nemcsak a filmek bővelkednek az idegesítő figurákban, a tévétörténelemben talán még több ilyet találunk. Így múltkori két filmes válogatásunk után fogadjátok gyűlölettel azokat a karaktereket a sorozatokból, akiktől egyszerűen a falra mászunk.
Lássuk!
Frankie – Django elszabadul (2012)
Tarantino duplázik a listán, ráadásul ezúttal az önimádata ejtette csapdába a filmet.
A forgatókönyvíró-rendező mindig is azt képzelte magáról, hogy színészkedni is tud, ám ennek semmi valóságalapja nincs.
A rendezők amúgy is szeretik egy-egy pillanat erejéig beletenni magukat a filmjeikbe (lásd Alfred Hitchcock, M. Night Shyamalan), de Tarantino ezúttal túl messzire ment: a Django elszabadul című filmjében nem egy apró szerepre ugrott be, hanem komplett jelenetet és karaktert írt magának – csak épp kár, hogy nem tudja eljátszani. És akkor ott van még az a rettentess akcentus is!
Samuel Vanek – A Babadook (2014)
Jennifer Kent épp tízéves, s azóta klasszikussá érett horrorjának fő konfliktusa a kis Samuel (Noah Wiseman) egyre kiszámíthatatlanabb viselkedése. A környezetét persze ez eléggé megviseli, és senki sem érti, miért nem olyan, mint a többi, korabeli gyerek. A karakter tehát elég idegesítőre lett megírva, és Wiseman is remekül hozza a figurát, szóval ezzel nincs mit vitatkozni. Viszont az is igaz, hogy
a kis srác viselkedését nézni és hallgatni egy egész filmen át nézőként baromi kimerítő,
és nem csak a lényegről viszi el a fókuszt, de teljesen kioltja az újranézés lehetőségét.
(via FarOut)
