Az égető kérdésre, hogy kicsoda Sam Childers, először Sam Childers adott választ: Another Man's War című memoárjában biztosan hitelesen le van írva, hogy miként lett az egykori drogos, anyaszomorító bikerből az Urat a szívébe fogadó férfiú, aki később Szudánba tette át székhelyét, hogy ott fegyverrel és malteroskanállal a kézben mentse a polgárháborús dúlásban árván maradt és katonasorba kényszerített gyermekeket.
Ennyit a filmváltozat is felmond, aki innentől Sam Childers kiléte után érdeklődik, irányítsuk bátran Marc Forster filmjéhez. Íme, Sam Childers szögekkel kivert, veretes névjegye, a főhős főbb elérhetőségeivel és foglalkozásaival. Ha valakire illik a gyűlöletes műszó, a "hollywoodi kismester", akkor az Forster maga; életszagú, gondolatoktól mentes, lendületes képsorain példásan sárgul a junkie-k és az amerikai munkásosztály rossz fogazata (persze csak a sztároktól lefelé), a sár közelebbről nézve is sárnak tűnik, a veríték meg verítéknek, az afrikai epizódokban pedig füstöl a pokol és sok az afrikai.
Gyengébb években ennyivel is be lehet kerülni a legjobb filmek 5-ről 10-re emelt Oscar-jelölt mezőnyébe, de nem árt azért Ralph Fiennes és az ő európaiasan kifinomult géppisztoly-érzékenysége. Ami Fiennesszal sima ügy, az Gerard Butlerrel határeset: a skótok reménysége úgy emelkedik ki az afrikai árvák sűrűjéből, mintha egy jótékonysági árverésen járna, ahol a főnyeremény egy vacsora a híres filmszínésszel. Adekvát megjelenés ez egy olyan filmben, melyben Lionel Richie bármikor rákezdhetne a We Are the Worldre.
