A sport éppúgy része a globális szórakoztató-biznisznek, mint a film, ráadásul akkora, ha nem nagyobb tömegeket mozgat meg, így nem meglepő az sem, hogy gyakorlatilag a kezdetek óta kedvelt témája a filmkészítőknek. Ám nemcsak jól felfogott gazdasági megfontolásokból van ez így.
Aki valaha sportolt, nagyon jól tudja, - a saját bőrén megtapasztalva is -, minden sportteljesítmény, minden győzelem és minden kudarc mögött komoly emberi drámák állnak. Ha valami, ezek igazán vászonra/képernyőre való témák, legalább annyira, mint a hajdani nagy csaták hőseinek cselekedetei. Közhely: a sportolók korunk hősei. Emellett tevékenységük is jobbára látványos.
A sportfilmek között azonban színvonalában igen nagy a szórás. Sok filmes esik abba a hibába, hogy nem tud ellenállni az adódó lehetőségeknek, a saját gyengeségein felülemelkedő emberből félistent faragnak, a diadal pátoszát terjengő és dagályos ömlengésként ábrázolják, a nagyobb hatás kedvéért. Komoly a giccsveszély! A műfaj csúcsain azonban megfellebbezhetetlen, ráadásul díjakkal is elismert alkotások állnak, mint pl. Scorsese Dühöngő bikája, Hudson Tűzszekerekje vagy legutóbb Clint Eastwood Millió dolláros bébije. Ezek a mozik azonban valami többről is szólnak, mint a sportról és a sportolóról. Történelemről, krimiről, szerelemről. Vagy mint a Pedálkirály esetében, magáról a sportolóról, de valami penetráns és maró öngúnnyal.
Foci, mármint labdarúgás, vagyis soccer viszonylag ritkán jelenik meg sportfilmek témájaként, hirtelen nem is jut eszembe, csak az az amerikai mozi, amelyben Pelé és Sly Stallone próbált meg kitörni a berlini stadionnak maszkírozott MTK-pályáról (Menekülés a győzelembe), de az se az volt. Vagy a Csavard be, mint Beckham?
Apropó. Az isteni David megjelenik a Góóól! című filmben is, sőt szót is vált a kissé megilletődött Santiagóval (hogy frappánsan cikkünk témájához kanyarodjak). De látható még több híres focista, Shearer, Raul, Zidane és a teljes Newcastle United, a fakótól a nagycsapatig. Ők hozzák a hiteles focit, mert a Santiago-t egyébként hitelesen alakító, rokonszenves Kuno Becker labdába rúgni sajnos nem tudott megtanulni. De a rendező Danny Cannon se nagyon tud, mert különben nem vágta volna be azokat a nevetséges kifliket, amelyet szegény Santiago követ el, ráadásul sokszor... De ennyi baj legyen.
Nagyon nincs is, mert sikerült e művet bekalibrálni a sportfilmek mezőnyébe, valahová a Dühöngő bika által fémjelzett élbolyt követő tömörülés első harmadába. A film egy tervezett trilógia első darabja, amely a briliáns képességű Santiago Munoz karrierjét hivatott bemutatni. Santiago gyerekként menekült az USA-ba Mexikóból, a családjával. Apja csupán túlélni akart, de Santiago, aki bűvészként játszadozott a labdával, többre vágyott, világhírű focista akart lenni. Egyszer egy helyi, Los Angelesi meccsen egy valaha volt angol profi focista felfigyelt a srác zsenijére, és Angliába hívta, a Newcastle Unitedhez...
Karriertörténet, de fejlődéstörténet is, földrészeken, kultúrákon, társadalmi osztályokon keresztül, arról, hogyan válik egy "másodosztályú" amerikaiból, egy mexikói illegális bevándorlóból Premier Ligás angol profi futballista. Persze nem könnyen, de ha könnyű lenne, minek készítenének róla ügyes filmesek filmtrilógiát. Santiago történetének hiteléül egy valódi csapat valódi játékosai szolgálnak, de ügyesen alkalmazott dokumentarista eszközökkel oldotta meg a rendező a sztori fiktív részeit is. Az érzelmek viharairól pedig gondoskodik a bőven, de azért még emészthetően adagolt latin temperamentum. Szerelem, élet, halál.
A film megtekintéséhez nem szükséges focirajongás, ám a lányok, asszonyok tán könnyebben csábítják el férfitársaikat e filmre, -fociról szól!- felkiáltással. Annyi biztos, hogy ebben a bő mérkőzésnyi játékidejű filmben több izgalom és szenvedély van, mint a teljes hazai NB-I-es bajnokságban. Tényleg, a focisták járnak moziba?
