Most csak tippelek, de a dolog valahogy úgy kezdődhetett, hogy Sean Penn új személyi edzőre lelt. Talán egy kollégája ajánlotta vagy más híresség, mindegy is, a lényeg, hogy az illető pazar munkát végzett, és Penn még sosem volt ilyen férfiasan izmos, és ha már ennyi húst pakolt magára, szerette volna mindezt „szakmailag” is kamatoztatni. Közben jött a hír, hogy Liam Neeson már nem akar több Elrabolva-filmet csinálni, és amúgy is új arcot keresnek a szériához, olyat, akinek komoly színészi múltja is van, Pierre Morelnek pedig van valami sztori vázlata és egy jó kaszkadőrcsapata, meg egy remek akciókoreográfusa. Innen már csak az időpontokat és a gázsit kellett egyeztetni.

Terrier

Afrikában járunk, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és ahogy a pocsékul fordított bevezetőből kiderül, számos civil szervezet próbál segíteni a polgárháború dúlta ország lakosságán, az ő biztonságukra pedig erre a célra szerződtetett zsoldosok felelnek. Terrier is ilyen zsoldos, de ez csak egy fedő sztori, valójában egy bérgyilkos csapat tagja, akik hamarosan végeznek is egy fontos miniszterrel. Hosszú évek elmúltával az ismét Kongóban dolgozik, de már nem kamuból, amikor ismeretlenek végezni akarnak vele, ami arrafelé elég gyakori eset, de mivel kifejezetten rá utaznak, nekiáll utánajárni, kik is akarják eltakarítani az útból és miért. Útja Londonon át Spanyolországba majd Gibraltárra vezet, követve az Elrabolva filmek receptjét: európai nagyvárosokban valahogy minden izgalmasabb. Előkerül néhány volt bajtárs és az egykori nagy szerelem, és rengeteg újabb rosszarcú figura, akik hősünk életére törnek – akit nem hiába becéznek Terriernek.  

Dolph helyett

A boldog kilencvenes években, amikor az akcióhősök még csak akcióhősök voltak, és nem akartak többnek látszani, az ilyen papírvékony sztorikat Dolph Lundgrenre írták, és ott is általában volt valami nemes indíték, gyanítom azért, mert a pasasnak olyan ellenszenves feje van, hogy csak így lehetett rendesen érzékeltetni a nézőkkel, hogy tényleg ő a jófiú. Hogy Sean Pennt mivel vették rá erre a szerepre, azt nehéz megmondani, de láthatóan nagyon élvezi új fizikumát. Íme, ezeket csinálja félmeztelenül: mosakvás, zuhanyzás, szeretkezés, sörözés, olvasgatás és persze közelharc – és ennek az embernek két Oscar-díja és három jelölése van! Az akciófilm önmagában persze nem szégyen, és hogy a kézenfekvő példánál maradjunk, Liam Neeson is méltósággal és tartással irtotta az albán maffiózókat, de az Elrabolva első része egyszerű és szikár volt, a Gunman viszont többnek akar látszani, mint ami, és nehéz elhinni, hogy a két filmet ugyanaz rendezte. A Gunman hőse egy sor helyszínen merényel, udvarol, menekül, üldöz, konspirál, majd megint udvarol, és még ki tudja, mit csinál, ám ettől még nem kapunk kerek történetet, csak egymásra csúszó, többnyire feleslegesnek tűnő jeleneteket, amik közül csakis az akció ér valamit – Kongóban, a fürdőszobában és a bikaviadalon -, hiába Sean Penn patinás színészi múltja és kigyúrt jelene.

Szegény Javier

Penn a filmnek nem csupán főszereplője, de producere is egyben, és ismerve politikai álláspontját, feltételezem, hogy az időnként felbukkanó majd eltűnő humanitárius szál nem csak ürügy nála, hiszen legújabb rendezése, a Javier Bardem és Charlize Theron főszereplésével készülő, már az utómunkálatoknál tartó The Last Face is Afrikában is segélymunkások között játszódik. Csakhogy – talán mert ő volt az egyik producer -, senki sem szólt rá, hogy itt nem kell beleélnie magát a szerepbe, elég, ha eljátssza, és menthetetlenül mindent túldramatizál. És akkor Javier Bardemről még nem beszéltünk. Ő is az olyan húzónévnek számító mellékszereplők közé tartozik, mint Ray Winstone vagy Idris Alba, bár elvileg ő ennél nagyobb sztár. Már Ridley Scott A jogászában is rémes volt, de az a szerep legalább valahogy meg volt írva, itt viszont valószínűleg kapott egy fecnit, amire három sor volt írva a szerepről, meg az, hogy „Javier, te remek színész vagy, biztosan meg tudod oldani” – és kész, ő pedig agyonripacskodta az egészet. Egy ilyen szerep és alakítás után az embert nem hívják vissza a barátai, és a barátnője is külön ágyban alszik vagy egy hónapig, és nyilván több szerepfelkérést mondtak vissza a Gunman bemutatása óta. Az ember már majdnem megsajnálja – de csak majdnem.

Kinek ajánljuk?
- Akiknek elég, ha egy két órás filmben van 15-20 percnyi jól megkomponált akció.
- Aki szeretné az Elrabolva egyik folytatását megnézni, mert ezután kellemes meglepetés lesz.
- Akinek mindegy, mit csinál Sean Penn.

Kinek nem? 
- Akinek nem mindegy, mit csinál Sean Penn.
- Akiknek nem elég, ha két órából csak 15-20 perc az akció.
- Aki többet szeretne látni Barcelonából.
 
4/10