A terminátor-filmek sötét jövőképe nagyon sok embert megihletett világszerte - egy időben nálunk, Magyarországon is sorra készültek a posztapokaliptikus regények, amikben gerillák küzdöttek a Skynet és a gépek ellen. Szerencsére a Terminátor - Megváltás forgatókönyvét nem ezekből készítették.
A terminátor-legendát ugyanis alaposan megtépázták azok a fércművek: egy-egy jólirányzott lövés, gyengécske csapda elég volt ellenük, pedig ezekben az emberszabású gépekben pont az a félelmetes, hogy csak jönnek, jönnek, nem lehet velük mit kezdeni, és nem lehet mivel hatni rájuk. Ráadásul az ellenállás is nagyon gyengécske volt: pár gépfegyveres-gránátos hippi, de semmi szervezettség, semmi olyan, ami igazából felvehetné a harcot a gépekkel.
Szerencsére a negyedik film alkotói nem estek bele ezekbe a hibákba. Valódi háborút látunk: a Skynet nem lehet egyszerre mindenhol, az emberek pedig igenis képesek voltak megőrizni valamit a hadi potenciáljukból. Ennek megfelelően atom-tengeralattjárókkal és A10-es repülőkkel veszik fel a harcot John Connorék - de kell is a tűzerő ezek ellen a pokoli masinák ellen, az ellenállásnak így is nagyon rosszul áll a szénája. Egymást követik a küldetések, a robbanások, a járulékos veszteségtől kezdve a csalétek-szerepig és a parancsmegtagadásig minden megtalálható a filmben, ami egy akciódús háborúsfilmbe kell - ráadásnak pedig ott van a posztapokaliptikus környezet és a látványosság.
Ebben nagyon jól teljesít a legújabb terminátor-film; sokszor marad tátva a szánk, és lenyűgözve süppedünk bele a puha multiplex-ülésekbe. Ráadásul izgalmas is - nem csak azért, mert olyan jól meg van írva a történet (mert igazából ebből a szempontból nem olyan nagy durranás), hanem mert a két főszereplőnk, a prófétai öntudatával küszködő John Connor és a 2003-ban halálra ítélt, 15 évvel később a világba, pontosabban a világégésbe visszacsöppenő Marcus Wright olyan karakter, akikre oda kell figyelni - nagyon jól kitalált, megformált hősök.
Ennek ellenére egészen biztosan lesznek fanyalgók, az egész ugyanis nagyon más, mint a régebbi, kultikussá vált mozik. Elképzelhető, hogy össze lehet illeszteni azokat a történeteket ezzel is, és ellentmondásmentessé lehet csiszolni a magyarázatot, mi miért történt, de ez csak elég nyögvenyelős belemagyarázás lehet - viszont annyi idő eltelt már az eredeti részek óta, hogy ez talán csak a fanatikus rajongókat fogja zavarni. Aki viszont megelégszik egy látványos, komor és izgalmas sci-fi akciófilmmel, az nagyon fogja élvezni a Terminátor - Megváltást - egészen az utolsó percekig.
Akkor azonban a terminátorok titánötvözetének keménységével vetélkedő mozit nyakonöntik egy jó adag édeskés sziruppal. Nem tudom, miért emellett a befejezés mellett döntöttek, de hogy elhibázták, az biztos - olyan, mintha rózsaszínre festett terminátor illegetné magát egy balerina-ruhában. Egyszerűen nem illik oda, nem való oda, egy ilyen filmben óriási hiba ez a lezárás. Az a kisebbik probléma, hogy közhelyes - a nagyobbik, hogy az addigi komor és kétségbeesett hangulatot egy csapásra idézőjelbe teszi.
Márpedig az utolsó pillanatok nagyon fontosak ebből a szempontból - ez adja meg a hangulatot, amit a néző hazafelé menet érezni fog. Jelen esetben pedig eléggé vegyesek ezek az érzések...
