Az a tény, hogy ma már azt sem nagyon tudjuk, mit jelent az a szó, hogy "partizán", viszonylag megnehezíti a helyes filmértelmezést. Az elsőfilmes fehérorosz rendező, Szergej Loznyica filmje nem rossz film ugyan, de moralizál, ezért nehéz szeretni. Nem is szeretjük.
Felsorolni is nehéz azon országokat, amelyek koprodukciós partnerként részt vettek a Ködben című háborús film megalkotásában. 1942-ben, a háború kellős közepén járunk valahol Szovjetúnióban, német megszállás idején, többnyire télen. (Persze, hogy télen, arra mindig tél van; ha nem tél, akkor legalább hideg.) A jó partizán ott harcol, ahol tud. A partizán ugyan nem katona, de olyasmi: ahol tud, keresztbe tesz az elnyomó hatalomnak. Kocsit robbant vagy vonat siklat. Éppen egy ilyenbe csöppen bele akarata ellenére Szusenya (Vlagyimir Szvirszkij), aki ellenzi a dolgot, tisztességes akar maradni a végletekig. De ez itt egy háború, kérem szépen, erre itt nincs lehetőség.
Talán ez a gondolat a legerősebb része. A kérdés, hogy ember tud-e maradni az ember a háborúban, talán nem kerül megválaszolásra, vagy ha a film végén mégis, azzal inkább jobb nem szembenézni. Meglepően erős a film atmoszférája. Fél órán át még furcsa, aztán lassan megszokjuk, hogy náci katonák jönnek-mennek, a megszálló hatalmak fölényével bele-belepiszkítanak egy jelenetbe, de a többi a népé. A kisember megjelenítése a háború alatt jól sikerült.
Ilyen becsületes, jóravaló kisember Szusenya is, akinek morális dilemmáját talán jobban átéreznénk, ha nem lenne ennyire fehér karakter. Ez persze nemcsak nála jelent problémát: a kellően eredetire sikerült korrajz és a fölvázolt erkölcsi kérdések mellett összetettebb karaktereket várnánk el egy ilyen mélyen realista filmtől. De itt minden karakter kő egyszerű: a náci katonák gonoszak, a Vojtyik, a partizán kicsinyes és számító, anyácska pedig baboskendőben sipákol. Egyedül társa, Kolja karaktere enged egy kis összetettséget; nagyszívű, mégis kegyetlen, mindenre elszánt, megfontolja terveit, közben mégis lobbanékony.
A Ködben kicsit olyan, mint az alapvetően szerethető, rigolyái miatt mégis kibírhatatlan öregember. Engednie kell csak, hogy mögé nézzünk, kincset találjunk. De hisz ez nem egyszerű…
Értékelés: 6/10
