Rocky (1976)

Ki más lehetne a (sport)filmek legnagyobb esélytelene, mint Rocky Balboa, a csóró félprofi, akinek egy igazi bajnok ellen kell kiállnia, ahogy maga a főszereplő és forgatókönyvíró Sylvester Stallone is gyakorlatilag egy senki volt a film elkészülte előtt.

Sly heti 36 dollárt (ez ma nagyjából 160 dollárnak, 45 ezer forintnak felel meg) keresett ajtónállóként, amikor sikerült eladnia a Rocky forgatókönyvét, és épp azon gondolkodott, hogy eladja a kutyáját, mert nem tudta etetni.

A filmbeli meccs szinte szóról szóra megtörtént: az esélytelen bokszolót Chuck Wepnernek hívták, ellenfele pedig nem más volt, mint Muhammad Ali, és 1975. március 24-én csaptak össze, a közvetítést pedig Stallone is nézte. A 36 éves Wepner beugró volt a sérülést szenvedő eredeti fellépő helyett, és már mindenki leírta, és azt is csodának tartották volna, ha kibírja a harmadik menetig.

Ehhez képest a kilencedik menetben sikerült kiütnie Alit és a meccs egészen a 15. menetig tartott, majd Ali nyert technikai KO-val, de mindenki Wepnert ünnepelte. A Rocky sikerének is valószínűleg az volt az oka, hogy a filmesek nem ragaszkodtak ahhoz, hogy nyerjen is, az volt a fontos, hogy állja a sarat.

Forrest Gump (1994)

Bár a film során újra és újra lehülyézik, ostobának, sőt, szellemi fogyatékosnak és értéktelennek nevezik, Forrest Gump, akinek IQ-ja valóban nem szárnyal az egekig, és gyakran nem érti, mi zajlik körülötte, tulajdonképpen mindent elér, amit érdemes elérni.

Elvégzi a főiskolát, végigharcolja a vietnámi háborút, ahol megmenti 8 ember életét, elnyeri a Becsület-érdemérmet, pingpongbajnok és milliomos lesz, elveszi gyerekkori szerelmét, sőt, Elvis Presleyvel is megismerkedik. Tom Hanks gyakorlatilag eggyé vált a szereppel, az átlagembernél is szürkébb senkivel, aki mégis ott volt az 1950-es évektől 1970-ig Amerika minden jelentős eseményén, és találkozott a korszak minden jelentős személyiségével, pedig Robert Zemeckis a szerepet eredetileg John Travoltának ajánlotta fel, aki azóta is szívja a fogát, hogy elég ostoba volt ahhoz, hogy nemet mondjon.

Persze az is lehet, hogy ez a történet csakis Hanks arcával és egyéniségével működik, hiszen ő maga is afféle underdog volt Hollywoodban, se nem jóképű, sem nem túl karakteres, sem nem izmos, csak egy kedves srác, aki sokat mosolyog.

Gettómilliomos (2008)

A szubkontinensnyi India a legnagyobb ellentétek országa, ahol az órási technikai fejlődés és a kiirthatatlan nyomor és a milliókat megnyomorító ősi kasztrendszer egymás mellett létezik, és itt a lakosság hatalmas része él úgy, hogy esélytelen arra, hogy valaha is jólétben, boldogan éljen.

Ilyen Jamal Malik, a nyomornegyedben felnőtt fiú is, akinek életében a legjobb munka az volt, hogy chaiwala – teásfiú – lehetett egy call centerben. Viszont óriási lehetőséget kap: megnyerheti a Legyen Ön is milliomos! helyi változatát. Csupán egyetlen lépésre van a húszmillió rúpiás főnyereménytől, a műsor készítői azonban azt hiszik, a fiú csalással jutott el idáig, és kihívják a rendőrséget.

Így ismerjük meg a kihallgatás során a fiú történetét megannyi tragikus fordulattal és egy nagy gyerekkori szerelemmel. Ezt az ízig-vérig indiai történetet egy brit rendező, Danny Boyle vitte a vászonra, főszereplője, Dev Patel pedig Angliában nőtt fel, egészen a forgatásig nem is járt Indiában, a végeredmény azonban tökéletesen hiteles. Nem véletlenül kapott a film 8 azaz nyolc Oscar-díjat összesen 10 jelölésből!

8 mérföld (2002)

Igen, befér az esélytelenek listájára egy rapper is, egy zenés film, ahol főhős gyakorlatilag önmagát játssza, ha úgy tetszik, saját sikerét meséli el. És igen, van, ahol esélytelennek számít egy fehér srác a feketék között – és most nem a kosárlabdára vagy a futásra gondolunk, hanem a rapre.

Jimmy Smith Jr. – természetesen a Marshall Bruce Mathers III. néven született Eminemről van szó - Detroit lepusztult munkásnegyedében él és egy présüzemben dolgozik, egy nyomorult lakókocsiban él alkoholista anyjával és kishúgával. Nem áll előtte fényes jövő, jó, ha képes magát eltartani, de van egy adottsága, jól tud rappelni – bár ez több száz más srácra is igaz a környéken.

Jimmy a helyi klubban néha megméretteti magát rapversenyeken, a "freestyle" műfajban, miközben kezdetben megszégyenítő kudarcok érik. Nem adja fel, állandóan zenét hallgat, az agyába toluló szövegeket, rímeket lejegyzi, és azon dolgozik, hogy saját demót készíthessen, ám nem tudja kivonni magát az egyre durvább bandaháborúkból.

Curtis Hanson ugyan nem faragott igazi színészt Eminemből, a film azonban hitelesen karcos lett, a címzene, a Lose Yourself pedig méltán kapott Oscar-díjat a legjobb eredeti dal kategóriában.

Jég veled! (1993)

Jamaica a jamaicaiaké, de a téli olimpia nem a jamaicaiké! Egyáltalán, mint csinálna egy jamaicai a hóban? Mondjuk csapatban indul a négyes bobban! Pontosan ezt tette ugyanis a való életben négy vidám fekete srác, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a karibi országból eszébe sem jutna senkinek kvalifikálni magát ebben a sportágban.

Semmi nem állhat az útjukba, nem ismernek lehetetlent és szereznek maguknak egy kissé lepusztult amerikai edzőt. Az illető azonban egy cseppet sem boldog, amikor kiderül, hogy négy teljesen kezdő atlétával áll szemben, ám rájön, itt a soha vissza nem térő nagy lehetőség: bebizonyíthatja ország-világ előtt, mire is képes ő valójában.

Az ötük előtt álló út ugyan rögös egy picit, de elszántságban, kitartásban és lelkesedésben nincs hiány. A jamaicai bobcsapat mellesleg ugyanúgy a 1988-as Calgary téli olimpián tűnt fel és vált közönségkedvenccé, mint Eddie Edwards, akiről nemrég szintén film készült Eddie, a sas címmel – ebben az évben a média igencsak barátságos volt az amatőrökkel szemben. 

Vágta (2003)

Jelen esetben nem egy „underdogról”, hanem egy igazi „underhorse-ról” van szó, már csak azért is, mert az igazi főszereplő, a valóban élt Seabiscuit egy méreten aluli, jellegtelen és mindenki által esélytelennek tartott versenyló volt, akiből Amerika hőse lett az 1930-as években.

A nagy gazdasági világválságnak nevezett gazdasági összeomlásban, amikor az ablakokból is tönkrement brókerek potyogtak, az országnak egy példakép kellett, és ilyen volt az apró termetű, de szívós lovacska, akit egy Charles Howard nevű, a válság során egész vagyonát elveszítő milliomos vásárolt meg feleségével, de egyébként pont ilyen példakép volt az a Jim Braddock nevű bokszoló is, akit Russell Crowe alakít A remény bajnokaban (2005).

Howard a ló „kikupálásával” két olyan férfit bíz meg, akiknek ez lehet az utolsó esélyük a boldogulásra. Tom egykori ügyes cowboy, a vad musztáng lovak szakértője, de maga is kezelhetetlen alak. Johnny pedig bokszolónak túl kicsi volt, zsokénak meg túl nagy, ráadásul már félig megvakult.

A poént már lelőttük, Seabiscuit megnyer mindent, Amerika fellélegzik, a picike Tobey Maguire pedig zsokéként végre egy tényleg testhez illő szerepet kapott.

Karate kölyök (1984)

Mit tesz isten: ezt a filmet is az a bizonyos John G. Avildsen rendezte, aki listán első filmjét, a Rocky-t jegyezte, és most is egy igazi underdog nyeri el kitartása és szívóssága jutalmát.

A szerény és félénk Daniel nem az a bajnok alkat, sőt, nem is az a harcos típus, ám nincs más választása, harcolnia kell, amikor rászállnak a helyi karate dojo rosszfiúi, a Cobra Kai banda. Még szerencse, hogy a társasház mindenese, ahol Daniel lakik, egy japán bácsika - pontosabban okinawai, hogy szimpatikusabb legyen az amerikaiaknak -, aki titokban karatemester, és elvállalja a fiú tanítását, ami kezdetben kerítésfestésből és autópucolásból áll.

A végére persze kiderül, hogy ezek a látszólag értelmetlen feladatok is a Nagy Célt szolgálták, Daniel pedig törött lábbal és képes megverni a banda leggenyóbb tagját a végső versenyen, mert itt civilizált keretek között zajlanak az összecsapások. A Miyagi mestert alakít Pat Morita Oscar-jelölésben részesült. Az Így jártam anyátokkal Barney-ja új megvilágításba helyezte pár éve az egész történetet. Szerinte nem a jött-ment Ralph Macchio a film igazi hőse, hanem az a srác, William Zabka, akit végül megver, és aki már a film elején is bajnok volt – de ezt a magyarázatot ne tessék komolyan venni.