Hallgat a felszín, fecseg a mély

A Dél-Franciaország szóösszetétel hallatán az ember akaratlanul is hátradől, zsebében napszemüveg, szivar vagy bordói után kotorász, és elhatározza, hogy oda egyszer mindenképpen. Kies kisvárosok, szellős teraszok és álmos kiskocsmák várják az arra tévedőt, s ha történetesen kőgazdag, menő bestselleríró az illető, akkor mindehhez sokszobás villa is dukál. Az efféle rezidenciáknak pedig elengedhetetlen tartozéka a bajszos kertész, aki nemcsak a mediterrán flórát gondozza, hanem idillünk büszkeségét, a feszített víztükrű, legalább 15x10 méteres, égszínkék úszómedencét is.

Hasonlóan ellenszenves luxuskörülményekbe kerül Francois Ozon legújabb remekének főhőse, Sarah Morton (Charlotte Rampling) befutott angol misztikusregény-szerző, akinek történetesen mindene kivan a zsúfolt Londonban. Unalmában tehát franciahonba hajtat, ahol kiadójának (Charles Dance) víkendháza várja a fent említett szolgáltatásokkal. A magát közepesen jól tartó de kissé zárkózott hölgy itt végre laptopjának élhet, közben azért néha persze hátradől, zsebében napszemüveg, szivar vagy bordói után kotorász, és a község kanjával szemez a bisztróban.

Ebből jó kis regény lesz - dőlhetünk hátra a mozi-székben mi is, amikor betoppan a londoni főnök francia bakfislánya, alaposan megborítva a bukolikus életképet. A zamatos Julie (Ludivine Sagnier) ugyanis piál, magnót bömböltet, és erőteljesen kicsapong, melynek következtében minden reggel másik pasi köszön oda a megrökönyödött Miss Mortonnak. A két ellentétes pólusú nő aztán a fizika szabályainak engedve hamarosan megindul egymás felé, miközben a község kanja egyre összetettebb kapcsolatba bonyolódik kettejükkel. A "francia páros" pedig igen magas labda, melyet a tragikus és a vidám térfélre egyaránt le lehet csapni...

A 8 nő rendezőjének idei dolgozata remek színészi alakításokkal mesél el egy egyszerűnek induló, de annál konfúzabb véget érő helyzetet. A kamaradarab elsősorban olyanoknak ajánlható, akik még mindig azzal áltatják magukat, hogy Dél-Franciaországban kolbászból van a kerítés, és fenékig ér a tejfel.