Furcsa módon a zseniális magyar operatőrről nem egy ambiciózus magyar kolléga, hanem egy fiatal francia rendező készített életösszegző portréfilmet nem sokkal halála előtt.
Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal különleges találkozásról szól. Az utolsó mohikán, a legendás operatőr, a 2016. január 1-én elhunyt Oscar-díjas Zsigmond Vilmos találkozásáról egy fiatal francia rendezővel, Pierre Filmonnal. Pierre azt akarta, hogy Vilmos fényképezze az első játékfilmjét. A forgatás előkészítésére várva többször is találkoztak és egyszer csak létrejött egy másik film: egy film, amiben az egész életében a kamera mögött álló férfi átkerül a kamera másik oldalára. A Párizsban, Kaliforniában és hazájában, Magyarországon, 2014 májusa és 2016 márciusa között forgatott Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal egy dokumentumfilm az operatőrről, akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint, A szarvasvadász (1978), a Sugarlandi hajtóvadászat (1974), a Gyilkos túra (1972) vagy a McCabe és Mrs. Miller (1971). A dokumentumfilm egy személyes utazás a fény mesterével és barátaival, rendezőkkel, színészekkel és operatőrökkel.Olyan művészek állnak a kamera elé, mint John Travolta, John Boorman, Peter Fonda, Haskell Wexler, Isabelle Huppert vagy Richard Donner.
Zsigmond Vilmos 1951-től a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványa volt. 1956-ban korábbi osztálytársával, Kovács Lászlóval - későbbi operatőr kollégájával - a forradalom eseményeit fényképezte és filmezte Budapesten. Ezután kellett elhagyniuk az országot. Los Angelesben telepedtek le. Kezdetben technikusként és fotósként fotólaborokban dolgozott. A 60-as évektől kis költségvetésű horror és egyéb filmekben dolgozott. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot. 1963-tól dolgozott operatőrként. Első figyelemreméltó munkája az 1971-es A bérmunkás volt, amelyben Peter Fondával dolgozott együtt. Egyre komolyabb mozikat készített ezután, és a legismertebb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt.
Több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet, (a The Band búcsúkoncertjét - Az utolsó valcert), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányokat, a Mavericket), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi televíziós filmet (amelyért 1992-ben Emmy-díjat kapott), erotikus thrillert (a Slivert, a Vágyak vonzásábant), és többször dolgozott Woody Allen rendezővel (a Melinda és Melinda, vagy a Kasszandra álma című filmeken) 1977-ben megkapta a legjobb operatőri munkáért járó Oscar-díjat a Harmadik típusú találkozások című filmben nyújtott teljesítményéért. 2007-ben a korábbi két jelölése után ismét Oscar-díjra jelölték a Fekete Dália operatőreként.
Idén Zsigmond Vilmos nevét viseli az Amerikai Operatőrök Társasága (ASC) által a legjobb filmszakos diákoknak adományozott Student Heritage Award.
