Se sztori, se poén

Kifejezetten kínos másfél órán vagyok túl. Így visszatekintve azon gondolkodom, végeredményben miről is szólt ez a film, sietve téve hozzá, hogy egy vígjátéknak tőlem aztán nem feltétlenül kell klasszikus értelemben szólnia valamiről, elég ha nevetek a helyzetkomikumokon. Ezzel együtt is próbálom felidézni, amint após és anyós megérkeznek a Beckur-családhoz, talán, mert az ikreknek születésnapi partijuk lesz. Tegyük fel, hogy ez az amerikai kertvárosi létben szemlélve igenis életszerű. Rémlik, hogy később egy potencianövelő körül bonyolódnak, illetve ne legyünk ilyen nagyképűek: zajlanak a történések. Jessica Alba bugyiban – ez a következő, amire emlékszem. Illetve valahol még ezt megelőzően a kisfiú sugárban lehányta Ben Stiller arcát. A film végén Dustin Hoffman igyekszik menteni a menthetőt, amint konkrétan kimondja, „fingás, böfögés, ettől vagyunk emberek”, de egyrészt nem, nem ettől vagyunk emberek, a vígjátékot sem ettől hívják így, és egyébként meg ő is elgondolkodhat, hogyan keveredett ide az Éjféli cowboy óta.

Létszámellenőrzés

[img id=277454 instance=1 align=left img]Folytatásról lévén szó, ugye egyre több karaktert kell beleerőltetni a keretbe, és lehetőség szerint valami funkciót is adni nekik, bár ezzel csak még kisebb az esély a koherens történetre. Jessica Alba ijesztően igazolja a tételt, miszerint nincs az a jó nő, akit idióta viselkedéssel ne lehetne visszataszítóvá tenni. Mindez pedig azért furcsa, mert egyébként semmi nem indokolja, hogy a Szörnyella De Frász-jelmezbe bújt Glenn Close-nál is idegesítőbben sipítozzon, ahányszor csak feltűnik a színen. Lehetne simán egy jóseggű love-interest, aki megkísérti a főhőst, úgy legalább lenne a filmnek egy olyan szála, amit igazán érdemes kibontani, ha életszerű konfliktusokra vágyunk. Ehelyett marad a házi gyík, amit a macska szájából kell kimenteni, meg a Robert De Niro kórosan merev péniszébe injekciózás. Illetve két alkalommal megjelenik maga Harvey Keitel is egy KISS-trikós építésvezetőként, de tuti, hogy csak kocsmázásból hazafelé épp arra tévedt, és befogták forgatni, mert semmi egyéb mentséget nem tudok elképzelni számára.

Nem akarom letagadni, hogy olykor-olykor azért felnevettem, ebben leginkább Barbara Streisandnak van szerepe, aki második alkalommal (az első részben nem szerepelt) is képes úgy hozni a Soma Mamagésa-szerepet, hogy azért az ne legyen dühítően unalmas. Még ha ennek az is a titka, hogy keveset kell szerepeltetni. Ben Stiller meg Ben Stiller, ami sokaknak épp elég ahhoz, hogy utálják, én nem érzek iránta így, sőt ezúttal még őt is csak áldozatnak tekintem. Hiszen mit tud tenni egy forgatókönyvvel, amibe nem írtak vicces jeleneteket? Például megpróbálja eljátszani Al Pacinót, ami egyébként még működik is néhány percig. Bár De Niro kapcsán sem először húzzák elő a kalapból ezt a keresztapás posztmodern poént.

Őszintén sajnálom

Önmagában is gáz, amit az Utódomra ütök nyújt, de ráadásul nem tudunk elvonatkoztatni a film, illetve a színészek előéletétől, úgy meg pláne kellemetlen látni a hanyatlást. Konkrétan arra gondolok, hogy De Niro mégiscsak egy színészisten, és őt ilyen helyzetbe kényszeríteni nem csak az őrá nézve alázó, de mi rajongók is okkal érezhetjük magunkat arcul csapva. Pedig amikor tíz éve az Apádra ütök megjelent, még elismerően bólogattunk, hogy ez az ember még a komédia világában is milyen otthonosan mozog. Illetve az alapötlet minden közhelyszerűsége (a bohém zsidó és a republikánus após közti feszültség) dacára is fogyasztható poénokat szült. Ezt már másodszorra sem sikerült ugyanilyen hatásfokkal végrehajtani, ennek ellenére a harmadik nekifutás sem lett volna eleve lehetetlen küldetés. Vannak filmek, amiket a kritikusok eleve kifent késsel várnak. Meggyőződésem, hogy az Utódra ütök nem ilyen volt. Ezeket az embereket nem szokás nem szeretni, lehet ugyan, nem tiltja semmi, de viszonylag indokolatlan. Az Apádra ütök harmadik felvonása sajnos, és ez tényleg egy nagyon nagy sajnos, mégis szinte egyöntetű fanyalgást szült tengeren innen és túl. Azért mert nem jó. Ritkán lehet ezt ilyen egyszerűen kijelenteni, mert mindig van egy bizonyos közönség, egy hangulat (karácsonyi felhajtás közben/után megpihenés), amely létjogosultságot kölcsönöz még egy alkalmadtán kevésbé jól sikerült alkotásnak. Most nincs.

Kinek ajánljuk?
- Akik eddig is vágták a centit az első két rész premierje előtt, azok már most se hagyják ki.
- Fingós-böfögős poénokon nevetőknek.
- Zsidó férjeknek, akiket nem kedvel az ex-CIA-s após és közeleg az ikrek szülinapja. És még a fingós vicceken is nevetnek.

Kinek nem?
- Akik kellemetlenül érzik magukat, ha színészlegendák hülyét csinálnak magukból.
- Akik Robert De Nirót csak maffiaszerepben hajlandóak elfogadni.
- Akik szerint már a második rész is felesleges volt.

4/10