Charlie és három szertelen angyala visszatért a vászonra, a filmet ismét McG (Joseph McGinty Nichol) rendezi, aki a filmes remake első részét is jegyzi. A bevétel és a siker Amerikában nem maradt el, a film a bemutató első hetében kétmillió dollárt hozott. McG ismét bizonyított, a Charlie Angyalai - Teljes gázzal minden tekintetben felülmúlja elődjét.
A film látványvilága lenyűgöző, a poénok eredetiek, a lányok viccesek - bár néhol szőkenősen ostobák, vagy épp ellenkezőleg: vérbeli profik, világot letaroló antinők - személyiségük mégis (vagy épp ezért) szórakoztató. A fény derül néhány fontos családi kapcsolatra, kötődésre is - felbukkan a múlt, ami Dylan (Drew Barrymore) életében inkább hátrány, mint előny. Egyre többet tudhatunk meg a lányokról, személyiségük kiforrottabb, karakterük jobban felépített. Natalie (Cameron Diaz) szertelenségére, Alex (Lucy Liu) kimértségére, és Dylan (Drew Barrymore) vadságára a múltból kapunk választ. Ha egy pillanatra is, de jobban belepillanthatunk a történet kreált hátterébe, ami megmagyaráz, alátámaszt, a váratlan fordulatok kiapadhatatlan forrása. Az egykori tévésorozatból csak az alapszituációt megtartva, olyan háttérvilággal egészítették ki a sztorit, ami most már nyomaiban sem emlékeztet a '70-es évekbeli nyomozótörténetre. XXI század elvárásainak megfelelően modernizált lányok, rengeteg akciójelenettel és poénnal. A múlt, a történetbonyolítás elengedhetetlen kelléke, bár az igazat megvallva a sztori meglehetősen sablonosra sikeredett. A méltán híres amerikai dramaturgia helyett egy gyenge lábakra épített, rengeteg váratlan (és indokolatlan) fordulaton alapuló, leegyszerűsített történetet kaphatunk. A film hangulata azonban kárpótol mindenért.
A "másodikfilmes" rendező (eddig is készített reklámfilmeket és videóklipeket), stílusa kezd körvonalazódni, talán egy új tehetség van születőben. Cinizmusa megindokolt, filmes idézetei telitalálatok, és mindig a helyükön vannak. Stílus tekintetében úgy nyúl a most divatos '70-es évekhez, hogy nem csupán leutánozza, hanem használja, megindokolva ezzel annak jelenlétét. A film látványvilága üdítően kellemes, a zene telitalálat - Pink nagyon jó választásnak bizonyult. A poénok szórakoztatóak, a helyzetkomikumok jól kihasználtak a filmben. Az első részhez képest sokkal kidolgozottabb, eredetibb és stílusosabb a film.
Charlie-ról - nem meglepő módon - most sem derül ki semmi konkrét, a lányok motivációja homályban marad, a történet a maga hiányosságaival együtt mégis kerek, bár a lezárás kicsit elsietett, a feloldás mesterkélt - némi űrt hagy maga után a moziból távozóban. Nagy verekedésjelenetben küzdenek meg a lányok főellenségükkel, a történet másik fontos szereplőével Demi Mooore-ral. A jelenet a film legfontosabb pillanata kellene, hogy legyen, mégis érzelgősre, túlontúl "sokat akarok mondani"-ra sikeredett. (A végestábot mégis érdemes lesz megvárni.)
McG-nek van még mit fejlődnie, de eredetisége nem kétségtelen, új színt hoz Hollywood egyre szürkülő kommerszdömpingébe. Természetesen a Teljes gázzal nem art-film, de a maga műfajában jól sikerült alkotás. A három angyal karrierje felívelőben (gázsi tekintetében beléphetnek a legfelső körökbe), és Demi Moore nagy visszatérése még össze is jöhet. A film könnyed szórakozás, s azért jól sikerült alkotás, mert látszik rajta a filmes profizmus (a trükkök látványosak, az akciójelenetek jól megkoreografáltak, és amit eddig én még nem láttam: úgy utal a Mátrix egyik emblematikus jelenetére, hogy nem puszta leutánzásról van szó), kiegészülve a frissességgel, a fiatalos hévvel, ami magával ragad. A magam részéről várom McG következő munkáját.
