A főszereplő a "Sivatagi viharból" tért vissza, maradandó, igen súlyos sérüléssel (sokáig titok). Feltesszük, szenved minden posztháborús traumától, de az biztos, hogy iszik és mélyen depressziós. Mindebből persze csak annyit látni, hogy Val Kilmer előbb orosz, majd francia beszédű - mindkettő igéző - prostituált bevonásával igyekszik túlélni, meglehetősen reménytelenül. Van a tekintetében valami tört fény, ami felpuffadt vonásaival együtt a hitelesség gyanúját ébreszti a gyanútlan nézőben. Csakhogy flashbackek sora jön a háború poklából. És azokon is ugyanúgy néz ki a sivatag hőse. Mint aki katonai szolgálatra békeidőben is alkalmatlan. Ekkortól már nyilvánvaló, egy megátalkodott B-moziban vagyunk, ahova a nevezettnek csak a neve kellett, pontosabban a ma már hó végén is viszonylag problémamentesen megfizethető neve. Nézhetjük persze a szebbik oldaláról is: Val Kilmer éppúgy öregszik, mint valamikori remeklése, Jim Morrison - szomorúan, de legalább valamennyire természetesen.
És így már, hogy a B-ben vagyunk szügyig, minden könnyebb. Egy békebeli, alacsony költségvetésű hirigoperát látunk, még bizonyos önreflexív gesztusok is keveredtek bele (bár az is lehet, hogy szándéktalanul). Az idecsöppent, ide sorsüldöződött bajnok ismét móresre tanítja a helyi kiskirályt. Adam Marcus munkájával bár vélhetően nem tör be a nagymenők közé, de a pizzakereskedők (jó, akkor pop corn-) karácsonyi partijára megváltotta pár évre a meghívóját. Valt meg előbb utóbb elcipeli valaki egy szépségfarmra, s aztán onnan majd "visszatér".
