Nem szoktam politikusok emlékiratait olvasgatni, az efféle könyvek úgysem az olvasóközönségnek készülnek, sokkal inkább azért, hogy az illetőt puszta létezésükkel az őt állítólag megillető helyre, a jelentős államférfiak körébe emeljék - ezzel az okfejtéssel éri el a szellemíró (Ewan McGregor), hogy felajánljanak neki egy kiemelkedően jól fizető munkát. Miután a megrendelő stábja megállapítja, hogy ő a tökéletes jelölt, a névtelen címszereplő Adam Lang (Pierce Brosnan) leköszönő brit miniszterelnök frissen elhalálozott memoárírójának helyébe lép.
Közszereplés
Alig teszi a lábát az Egyesült Államok-beli szigeten fekvő Lang-birtokra, máris felértékelődik és sürgősebbé válik a feladata. Munkaadóját ugyanis feljelentik a hágai Nemzetközi Bíróságon, megvádolják, hogy brit állampolgárokat adott ki az amerikaiaknak kényszervallatásra. Az első híradás után pár órával már a csapból is Lang ügye folyik, újságírók és emberjogi aktivisták lepik el az amúgy kihalt szigetet. Az új szellemírót a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás nevében megszállt területről "bemenekítik" a házba, ahol megkapja elődje megüresedett szobáját. Innentől, a beköltözéstől kezd csak igazán bonyolódni a cselekmény, amely az alapul szolgáló regény- és forgatókönyvet egyaránt jegyző Robert Harris egykori barátjával, Tony Blairrel kapcsolatos csalódásának köszönhetően aktuálpolitikai telítettséget kap.
Érdektelen oknyomozás
A valóságos közelmúlttal mutatott egyértelmű párhuzamok ellenére nem a politikai thriller-vonal uralja a filmet. A frissen kinevezett szellem motivációs háttere egyértelműen eltér a politika mocsarában búvárkodó oknyomozó típusétól. Nála nem az az elsődleges kérdés, hogy bűnös-e Adam Lang az ellene felhozott vádpontokban, vagy az, hogy hogyan és miért halt meg az elődje? Őt nem igazán érdekli, hogy a jók elnyerjék jutalmukat, a rosszakat pedig megbüntessék, csak azt tudja, hogy kiszolgáltatott helyzetben van, amelynek összefüggéseit nem látja át, ezért ha felszínen akar maradni, meg kell próbálnia kifürkészni a titkokat. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy minél több információhoz jut, annál nagyobb veszélybe kerülhet. Dupla fenyegetettségben, őrlődve adja meg magát végül a kíváncsiságnak, azt kezdi kutatni, mi az igazság?
Általános alany
Kérdése pont annyira általános, mint amennyire ő maga. Nincs mögötte morálisan megalapozott szándék, nem jogosítja fel a tudás megszerzésére semmiféle előzetes áldozathozatal, sőt, ha nem féltené az életét, akár azt is gondolhatnánk, az érdeklődése esztétikai jellegű: azt keresi, ami érdek nélkül igaz. A megrendelésre írt könyvek fogalmazójából hiányzik a drámai potenciál, nem képvisel semmilyen könnyen szavakba önthető értékrendet, nem kötődik semmihez és senkihez, még neve sincs, a múltját és a kapcsolatrendszerét is homály fedi. A politikai és érzelmi függetlenség megtestesítőjeként aránylag szabadon, ugyanakkor tökéletes védtelenségben próbálja felfedni a bonyolult érdekviszonyokat.
Rekonstrukció
A szellemírót a szigeten nem tekintik teljesen egyenrangú félnek, az ő feladata ugyanis nem a tartalmat, csak a formát érinti. Leginkább szövegalkotó szoftverként kezelik, aki majd a rendelkezésére bocsátott alapanyagból megformázza az ex-miniszterelnök életének hivatalos verzióját. A szellem az elődje által majdnem készre írt emlékiratot próbálja egésszé szerkeszteni Lang elbeszélései alapján, a sokszorosan felidézett, megfogalmazott, átértelmezett, összegyúrt privát múltat megkísérli szövegesen újrateremteni, miközben akaratlanul is belehelyezkedik elődje szerepébe, követni kezdi az első szellem nyomait, pedig nagyon jól tudja hová vezetnek. És azt is tudja, hogy Lang sztorija egészében illeszkedik ugyan a jelenhez - csak néha az egyes részletek nem passzolnak össze tökéletesen.
Áttételek
A film cselekménye egyébként nem különösebben csavaros, és még a direkt párhuzamok sem teszik túlzottan érdekfeszítővé. Az utómunkát már nagyrészt házi őrizetből vezénylő Polanski nagyvonalúan teret engedett a példás forgatókönyvnek, az angol humorról kialakult általános elképzeléseket tovább erősítő párbeszédeknek, többször kifejezte nagyrabecsülését Hitchcockkal szemben, de összességében nem tett mást, mint egy sötét tónusú, mesteri képkompozíciókkal tűzdelt, szemtelenül visszafogott és tulajdonképpen nagyon is régimódi film noirt készített. Elsőrangú szórakoztató mozit izolált címszereplővel, aki csak gondolatkísérletként létezhet, a már szintén háttérben mozgó, de még nevesített segédfogalmazót jobb híján helyettesítve, egy árnyék szellemképeként.
Szerzői csend
Polanski a cinikus humorista kegyetlenségével előre megfosztja a filmet az érzelmi vonatkozásoktól, és ezzel együtt a morális alapú katarzis lehetőségétől is. Miközben a média mindenkinek egy falatnyi drámát kínálva hírességek botrányaitól hangos, és percek alatt, részinformációk alapján értékítéletek kimondására sarkallja mindenkori közönségét, addig Roman Polanski - legújabb nagyjátékfiljében - az abszolút igazságról hallgat.
Kinek ajánljuk?
- Annak, aki sok középszerű munkát látott mostanában és úgy vágyik egy profi filmre, mint az éhező egy falat kenyérre.
- Aki az alázatot és a pimaszságot egyaránt tudja értékelni.
- Annak, aki szereti az úgy nevezett angol humort.
Kinek nem?
- Annak, aki szeretne meghatódni.
- Aki Polanski szexbotrányával kapcsolatban tájékozódna szívesen.
- Aki elvárná, hogy Polanski legújabb filmjével nyilvánosan megkövesse a nagyérdeműt.
8/10
