Kay Pollak filmje igazi nemes alkotás, főhőséhez hasonlóan magasztos eszmék szószólója, gyakran elveszettnek hitt emberi értékek zászlóvivője.
Daniel csaknem mindent elért már, amire egy karmester a karrierje során büszke lehet. Szenvedélyes, nemzetközi szinten is elismert tehetség, aki estéről estére extázisban, már-már az őrület határán vezényli le a mesterműveket. Ám ez sem véletlen, Danielnek van mit "kivezényelnie" magából: egyedül van, a privát élete sivár, ő maga a depresszió határvonalán egyensúlyoz. Mint sok nagy művész: a munkájában él, élete, azon kívül szinte nincs is. Ez az állapot nyilvánvalóan nem tartható fenn hosszú távon. Ahogy az ilyenkor lenni szokás, ha az ember már csak ártani tudna önmagának, de nem teszi - majd a természet megteszi helyette. A test jelez is, Daniel egészsége megromlik. Karmesterünket orvosa óva inti a túlzott megerőltetéstől, ő pedig fejet hajt.
Addigi eredményeit félretéve, mindent félbeszakítva felhagy korábbi életével. Gyermekkora helyszíne, egy svéd kisváros vonzza magához a felnőtt (?) férfit: hamarosan már a helyi énekkar vezetőjeként jeleskedik. Majd a csütörtökök, melyeket nem pusztán skálázással tölt a kis templomi kórus lelkes tagjainak társaságában, egyre nagyobb szerepet kapnak az életében - ahogy a többiekében is. Amelyben, noha látszólag a legmegfelelőbb helyet választotta e célból, mégsem a nyugalom és a béke lelkének hétköznapi állapota. A jövevény feltűnése ugyanis a leghevesebb s legellentétesebb érzelmeket váltja ki a városka lakóiból, akiknek élete a karmester érkezését követően szintén valamiféle fordulatot vesz, még akkor is, ha ők nem feltétlenül szeretnék. Hatalmi harcok ezek: támadja a helyi pap, a féltékeny férj, meg a más módon féltékeny vénkisasszony is. Ám nem véletlen, hogy épp a hozzá legközelebb állók érzik meg, hogy milyen igaz ember is ő, s képesek átlényegülni a jelenlétében: a kórus szeretete tartja a lelket Danielben. Fel sem eszmél, de ismét magasztos célokért dolgozik, eszeveszetten, magáról megfeledkezve veti magát a munkába, újfent a zene megváltó erejét tolmácsolja hallgatói és tanítványai felé.
Kay Pollak filmje igazi nemes alkotás, főhőséhez hasonlóan magasztos eszmék szószólója, gyakran elveszettnek hitt emberi értékek zászlóvivője. Főhőse, Daniel (Michael Nyquist extatikus alakításában) fantasztikus ember, a hétköznapokban nehézkesen létező, ám lelkében lángoló művész prototípusa. S hogy mihez kezd egy ilyen lenyűgöző, monumentális személyiség akkor, ha épp létezésének eddig hiányzó - s valóban, szó szerint is: fájóan hiányzó - közegébe, az igazi hétköznapokba pottyan? Nem kérdés: a legnagyobb szeretettel tér vissza hozzá - s közben átformálja.
